1Szedjétek össze magatokat, szedjétek, ti nem óhajtott nemzet;
2mielőtt a törvény szülne, polyvaként legázolna az a nap! Mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának heve; mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának napja.
3Keressétek az Urat, föld minden alázatosai, akik az Úr ítéletét cselekszik; keressetek igazságot, keressetek alázatosságot, talán elrejtettek az Úr haragjának napján.
4Mert Gáza elhagyatottá lesz, és Askelon pusztasággá; Asdód? - délben elűzik azt, és Ekron kiirttatik.
5Jaj a tengervidék lakóinak, a kerétiek nemzetének; az Úr szava rajtatok, Kanaán, filiszteusok országa! És elveszítelek, hogy nem lesz lakód;
6és lesz a tengervidék ligetekké, pásztorkutakká és juhcserényekké.
7És lesz Júda háza maradékának vidékévé, rajta legeltetnek; Askelon házaiban hevernek este; mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és megfordítja sorsukat.
8Hallottam Móáb gyalázkodását, és Ammon fiainak szidalmait; akik gyalázták népemet, és nagyzoltak határuk ellen.
9Ezért, élek én, mond az Úr, Cebaót, Izráel Istene, hogy Móáb olyanná lesz, mint Szodoma, és Ammon fiai, mit Gomora. Csalánbirtok és sógödör, és pusztaság örökre; népem maradéka felprédálja őket, nemzetem maradványa örökli őket.
10Ez az övék kevélységükért; mert gyalázkodtak és nagyzoltak a Seregek Urának népe ellen.
11Félelmetes az Úr felettük, mert elsorvasztotta a föld minden isteneit, és őelőtte borul le mindenki a maga helyéről, a nemzetek minden szigetei.
12Ti is, szerecsenországiak! - kardom sebesültjei ők.
13És kinyújtja kezét északra, és elveszti Asszíriát. És pusztasággá teszi Ninivét, szárazsággá, mint a sivatag,
14és nyájak heverésznek benne, mindenféle fajta vadak. Pelikán is, bölömbika is oszlopfőin hálnak, hallga, énekelnek az ablakban! Omladék van a küszöbön; bizony a cédrust lefejtették!
15Ez a nagyhangú város, a biztonságban ülő, aki azt mondta magában: Én, és nincs több! Milyen pusztasággá lett, vadja heverőhelyévé! Mindenki, aki elmegy mellette, felszisszen, és legyint kezével.