1Nyisd ki, Libánon, ajtaidat, hogy tűz emésszen cédrusaid között.
2Ciprus, jajgass, mert cédrus esett el, mert hatalmasok pusztíttattak el. Jajgassatok, Básán tölgyei, mert ledőlt a hozzáférhetetlen erdő.
3Hallga, a pásztorok jajgatása; mert elpusztíttatott dicsőségük! Hallga, oroszlánfiak ordítása; mert elpusztíttatott a Jordán kevélysége.
4így mondta az Úr, az én Istenem: Legeltesd a vágni való juhokat.
5Melyeket gazdáik büntetlen megölnek [és eladóik azt mondják: Áldott az Úr, hogy gazdagszom]; és pásztoraik nem sajnálják őket.
6Mert nem sajnálom már az ország lakosait, mond az Úr; hanem íme én kiszolgáltatom az embert, kit-kit felebarátja kezébe, és királya kezébe, és királya kezébe, kik összetörik az országot, és nem szabadítom ki kezükből.
7És legeltetem a vágni való juhokat tehát a nyáj legszegényebbjeit; és vettem magamnak két pálcát. Egyiket neveztem Kedvességnek, és a másikat neveztem Egyességnek; és így legeltettem a juhokat.
8És eltöröltem a három pásztort egy hónap alatt; és elfogyott a tÚrelmem irántuk. És az ő lelkük is megutált engem;
9és azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket! A halni való haljon és a veszni való vesszen; a többi pedig egye meg egymás húsát!
10És vettem pálcámat, a Kedvességet, és eltörtem azt; hogy felbontsam szövetségemet, melyet kötöttem minden néppel.
11És mikor az nap felbomlott, bizonyosan tudták a nyáj szegényei, akik vigyáztak rám, hogy az Úr szava volt az.
12És azt mondtam nekik: Ha úgy tetszik, adjátok meg béremet, ha nem, hagyjátok el; és kimértek béremül harminc ezüstöt.
13És azt mondta az Úr nekem: Vesd a fazekasnak a pompás árt, melyre becsültettem tőlük. És vettem a harminc ezüstöt, és odavetettem azt az Úr házában a fazekasnak.
14Aztán eltörtem másik pálcámat, az Egyességet; hogy felbontsam a testvériséget Júda között és Izráel között.
15És azt mondta az Úr nekem: Már végy magadnak bolond pásztornak való szerszámot.
16Mert íme én állítok egy pásztort az országba, ki az elveszőket nem veszi számba (a szétszórtat nem keresi meg); a letöröttet nem gyógyítja, az egészségeset nem táplálja; és a kövérnek húsát megeszi, és patáikat összetöri.
17Jaj a haszontalan pásztornak, ki elhagyja a juhokat! Kard a karjára és a jobb szemére; karja száradván száradjon el, és jobb szeme apadván apadjon ki!