Titus 1
1 Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak pedig Isten választottainak hitéért és kegyesség szerint való igazság megismeréséért rendelt apostola,
2 az örök élet reménységének alapján, melyet megígért az igaz Isten örök időknek előtte,
3 megjelentette pedig az ő beszédét rendelt idejében az igehirdetésben, mely reám bízatott a mi megtartó Istenünk parancsolata szerint: Titusznak, a közös hitben igaz fiamnak.
4 Kegyelem, irgalmasság és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól.
5 Azért hagytalak téged Krétában, hogy a hátralevő dolgokat hozd rendbe, és állíts városonként presbitereket úgy, amint én meghagytam neked:
6 ha valaki feddhetetlen, egy feleségű férfi és hívő, nem kicsapongással vádolt vagy engedetlen gyermekei vannak.
7 Mert a püspöknek feddhetetlennek kell lenni, mint Isten sáfárának; nem akaratosnak, nem haragosnak, nem részegesnek, nem verekedőnek, nem rút nyereség kívánójának,
8 hanem vendégszeretőnek, jóra hajlandónak, józannak, igazságosnak, tisztának, önmegtartóztatónak,
9 a tanításra való igaz igéhez ragaszkodónak, hogy az egészséges tudomány által képes legyen mind inteni, mind az ellenkezőket meggyőzni.
10 Mert vannak sokan engedetlen fecsegők is, ámítók is, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók,
11 akiknek száját be kell dugni; mint akik egész családokat forgatnak fel, olyanokat tanítván rút nyereség okáért, amilyeneket nem kellene.
12 Azt mondta valaki közülük, az ő tulajdon prófétájuk: A krétabeliek mindig hazudnak, gonosz vadak, rest hasak.
13 Ez a tanúvallomás igaz; annakokáért fedd őket szigorúan, hogy a hitben épek legyenek,
14 és ne figyeljenek zsidó mesékre és az igazságtól elfordult emberek parancsolataira.
15 Minden tiszta a tisztáknak; a megfertőztetetteknek és hitetleneknek pedig semmi sem tiszta, hanem azoknak meg van fertőztetve mind elméjük, mind lelkiismeretük.
16 Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel megtagadják, mivel utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre megbízhatatlanok.