Song of Solomon 5
1 Jövök kertembe, húgom, mátkám, szedem mirhámat balzsamommal; eszem lépes mézemet mézemmel, iszom boromat tejemmel. Egyetek barátaim, igyatok; részegedjetek meg, szerelmeseim.
2 Én alszom, de szívem ébren van; hallga! kedvesem kopogtat: Nyisd ki nekem, húgom, barátnőm, galambom, ártatlanom; mert a fejem tele van harmattal, fürtjeim az éj permetével.
3 Levetettem köntösömet, hogy öltsem fel; megmostam lábaimat, hogy piszkoljam be?
4 Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, és bensőm megindult rajta.
5 Felkeltem én, hogy nyissak kedvesemnek; és kezeim mirhát csepegtek, és ujjaim folyó mirhát a závár kilincsére.
6 Én kinyitottam kedvesemnek; de kedvesem elhajolt, elment. A lelkem kiment, vele beszélgetve: kerestem őt, de nem találtam őt; hívtam őt, de nem felelt nekem.
7 Előtaláltak engem az őrök, akik a várost kerülik, megvertek engem, megsebeztek engem: levették a fátyolomat rólam a kőfalak őrzői.
8 Esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai, ha előtaláljátok kedvesemet, mit fogtok neki mondani? hogy én betege vagyok a szerelemnek!
9 Mivel több a te kedvesed más kedvesnél oh, legszebb asszony; mivel több a te kedvesed más kedvesnél, hogy így esketsz minket?
10 Az én kedvesem fehér és piros, kitűnik tízezer közül.
11 A feje arany, tiszta arany; fÚrtjei kacskaringók, feketék, mint a hollók.
12 Szemei, mint galambok a vízmedencéken; tejben fÚrödnek, teliben ülnek.
13 Orcái, mint a balzsam virágágyak, illatvirágok várai; ajkai liliomok, folyó mirhát csepegnek.
14 Kezei aranyhengerek, krizolittal berakva; hasa elefántcsont-tábla, zafírokkal borítva.
15 Lába szárai márványoszlopok, tiszta aranytalpakra állítva; tekintete, mint a Libánon, derék, mint a cédrusok;
16 ínye csupa édesség, és egészében kívánatos: ez az én kedvesem és ez a barátom, Jeruzsálem leányai.