Romans 9
1 Igazságot mondok, nem hazudom, a lelkiismeretem tévén mellettem bizonyságot Szentlélekben,
2 hogy nagy bánatom van és szüntelen fájdalma a szívemnek.
3 Mert kívánnám, hogy én magam legyek kiátkozva Krisztusból az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért;
4 mint akik izraeliták, akiké a fiúváfogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,
5 akikéi az atyák, és akik közül való a Krisztus test szerint, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
6 De ez nem azt teszi, hogy az Isten igéje meghiúsult. Mert nem mindnyájan, akik Izráelből valók,
7 azok az Izráel, és nem mindnyájan gyermekek, mivel Ábrahám magva, hanem: Izsákban neveztetik neked mag.
8 Azaz nem akik a testnek gyermekei, azok Isten gyermekei; hanem az ígéretnek gyermekei számíttatnak magnak.
9 Mert az ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájt eljövök, és Sárának lesz fia.
10 De nem csak, hanem itt van Rebeka is, aki egytől volt várandós, Izsáktól, a mi atyánktól.
11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek választás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól
12 megmondatott neki: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek;
13 mint meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14 Mit mondjunk tehát? Talán igazságtalanság van az Istennél? Távol legyen.
15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.
16 E szerint tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
17 Mert azt mondja az Írás a Faraónak: Éppen a végre támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet szerte az egész földön.
18 Így tehát akin akar, könyörül; akit pedig akar, megkeményít.
19 Erre így szólsz nekem: Akkor meg miért hibáztat? Az ő akaratának ki állott ellent?
20 Sőt inkább, óh ember, mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
21 Vagy nincsen-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a sártömegből egyiket tisztességre való edénynek csinálja, a másikat pedig megvetésre valónak?
22 Ha pedig az Isten, bár haragját meg akarja mutatni és hatalmát megismertetni, nagy hosszútűréssel hordozta a haragnak veszedelemre elkészült edényeit;
23 ezt azért is tette, hogy dicsőségének gazdagságát megismertesse a könyörület edényein, akiket eleve dicsőségre készített rajtunk,
24 akiket el is hívott nem csak a zsidók közül, hanem a pogányok közül is;
25 mint Hóseásnál is mondja: Népemnek hívom a nem-népemet; és a nem-szeretettet szeretettnek.
26 És lesz, hogy azon a helyen, ahol az mondatott nekik, nem népem vagytok ti, ott hívatnak élő Isten fiainak.
27 Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg;
28 mert igét teljesítő és igazságban megrövidítő az Úr; mivelhogy igéjét rövidre szabva viszi véghez a földön.
29 És mint előbb mondta Ézsaiás: Ha a seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlók.
30 Mit mondunk tehát? Hogy pogányok, akik igazságra nem törekedtek, elérték az igazságot; de azt az igazságot, mely hitből való;
31 Izráel pedig, mely az igazság törvényére törekedett, az igazság törvényére el nem jutott.
32 Miért? Mert nem hitből kereste hanem mintha törvénycselekedetekből volna; mert beleütköztek az ütközés kövébe,
33 mint meg van írva: Íme állítok Sionban ütközés kövét és botránkozás kőszikláját; és aki hisz benne, senki meg nem szégyenül.