1Igazságot mondok, nem hazudom, a lelkiismeretem tévén mellettem bizonyságot Szentlélekben,
2hogy nagy bánatom van és szüntelen fájdalma a szívemnek.
3Mert kívánnám, hogy én magam legyek kiátkozva Krisztusból az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért;
4mint akik izraeliták, akiké a fiúváfogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,
5akikéi az atyák, és akik közül való a Krisztus test szerint, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
6De ez nem azt teszi, hogy az Isten igéje meghiúsult. Mert nem mindnyájan, akik Izráelből valók,
7azok az Izráel, és nem mindnyájan gyermekek, mivel Ábrahám magva, hanem: Izsákban neveztetik neked mag.
8Azaz nem akik a testnek gyermekei, azok Isten gyermekei; hanem az ígéretnek gyermekei számíttatnak magnak.
9Mert az ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájt eljövök, és Sárának lesz fia.
10De nem csak, hanem itt van Rebeka is, aki egytől volt várandós, Izsáktól, a mi atyánktól.
11Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek választás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól
12megmondatott neki: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek;
13mint meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14Mit mondjunk tehát? Talán igazságtalanság van az Istennél? Távol legyen.
15Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.
16E szerint tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
17Mert azt mondja az Írás a Faraónak: Éppen a végre támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet szerte az egész földön.
18Így tehát akin akar, könyörül; akit pedig akar, megkeményít.
19Erre így szólsz nekem: Akkor meg miért hibáztat? Az ő akaratának ki állott ellent?
20Sőt inkább, óh ember, mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
21Vagy nincsen-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a sártömegből egyiket tisztességre való edénynek csinálja, a másikat pedig megvetésre valónak?
22Ha pedig az Isten, bár haragját meg akarja mutatni és hatalmát megismertetni, nagy hosszútűréssel hordozta a haragnak veszedelemre elkészült edényeit;
23ezt azért is tette, hogy dicsőségének gazdagságát megismertesse a könyörület edényein, akiket eleve dicsőségre készített rajtunk,
24akiket el is hívott nem csak a zsidók közül, hanem a pogányok közül is;
25mint Hóseásnál is mondja: Népemnek hívom a nem-népemet; és a nem-szeretettet szeretettnek.
26És lesz, hogy azon a helyen, ahol az mondatott nekik, nem népem vagytok ti, ott hívatnak élő Isten fiainak.
27Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg;
28mert igét teljesítő és igazságban megrövidítő az Úr; mivelhogy igéjét rövidre szabva viszi véghez a földön.
29És mint előbb mondta Ézsaiás: Ha a seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlók.
30Mit mondunk tehát? Hogy pogányok, akik igazságra nem törekedtek, elérték az igazságot; de azt az igazságot, mely hitből való;
31Izráel pedig, mely az igazság törvényére törekedett, az igazság törvényére el nem jutott.
32Miért? Mert nem hitből kereste hanem mintha törvénycselekedetekből volna; mert beleütköztek az ütközés kövébe,
33mint meg van írva: Íme állítok Sionban ütközés kövét és botránkozás kőszikláját; és aki hisz benne, senki meg nem szégyenül.