1Tartozunk pedig mi, az erősek, a gyengék erőtelenségét hordozni és nem magunknak kedveskedni.
2Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék arra nézve, ami jó az építésre.
3Mert a Krisztus sem magának kedveskedett, hanem mint meg van írva: A téged szidalmazók szidalmai énreám estek.
4Mert amik előre megírattak, a mi tanításunkra írattak meg, hogy a békességes tűrés által és az Írások vigasztalása által meglegyen a reménységünk.
5A békességes tűrésnek és a vigasztalásnak Istene pedig adja nektek, hogy ugyanazon gondolaton legyetek egymás közt Krisztus Jézus szerint;
6hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7Azért vegyétek fel egymást, mint a Krisztus is felvett minket Isten dicsőségére.
8Azt mondom pedig, hogy Jézus Krisztus az Isten igazságáért lett a körülmetélkedés szolgája, avégre, hogy megerősítse az atyáknak tett ígéreteket;
9a pogányok pedig könyörületéért dicsőítsék az Istent, mint meg van írva: Ezért dicsérlek téged a pogányok között, és a te nevednek énekelek.
10És ismét azt mondja: Örvendezzetek pogányok az ő népével egyben.
11És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és dicsőítsétek őt minden népek.
12És viszont Ézsaiás ezt mondja: Lesz a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon, őbenne reménykednek a pogányok.
13A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békével a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek erejében.
14Meg vagyok pedig győződve, atyámfiai, én magam is felőletek, hogy magatok is rakva vagytok jósággal, telve minden ismerettel, képesek egymást is inteni.
15De merészebben írtam nektek, atyámfiai (részben mintegy visszaemlékeztetvén benneteket), annál a kegyelemnél fogva, mely nekem az Istentől adatott avégre,
16hogy én a Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, az Isten evangéliumának szent szolgálatát végezvén, hogy a pogányok áldozatul vitele kedves legyen, Szentlélek által megszentelt.
17Van tehát, mivel dicsekedjem Krisztus Jézus által az Istenre tartozó dolgokban;
18mert nem merek semmiről beszélni, csak amit véghez vitt Krisztus énáltalam pogányok engedelmességére szóval és tettel,
19jelek és csodák erejével, Isten lelkének erejével. Úgyhogy én Jeruzsálemtől és környékétől Illíriáig teljesítettem a Krisztus evangéliumát.
20Úgy tartottam pedig becsületbeli dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve ismeretes volt, hogy ne más alapvetésére építsek;
21hanem amint meg van írva: Azok látják meg, akiknek nem adtak hírt ő felőle; és akik nem halották, azok értik meg.
22Ezért is akadályoztattam oly sokszor a hozzátok menetelben.
23Most azonban, mikor ezeken a vidékeken már nincs helyem, ellenben óhajtásom van sok év óta hozzátok menni,
24mihelyt Hispániába utazom, elmegyek hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban látlak benneteket, és ti kísértek el oda, ha előbb veletek részben betelem.
25Most pedig utazom Jeruzsálembe, a szentek szolgálatában.
26Mert jónak látta Macedónia és Akhája, hogy némi adakozást rendezzenek a jeruzsálemi szentek közt lévő szegények számára.
27Mert jónak látták, tartoznak is nekik. Mert ha az ő lelki javaikban részesültek a pogányok, a testiekben meg azok tartoznak szolgálni nekik.
28Mihelyt tehát ezt elvégeztem, és megpecsételem nekik ezt a gyümölcsöt, elmegyek rajtatok keresztül Hispániába.
29Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliumának teljes áldásával megyek.
30Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt imáitokban énértem az Istennél;
31hogy szabaduljak meg azoktól, kik Júdeában engedetlenek, és hogy az én Jeruzsálemnek való szolgálatom kedves legyen a szentek előtt;
32hogy örömmel mehessek hozzátok Isten akaratából, és veletek kipihenjem magamat.
33A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan tiveletek. Ámen.