Romans 15
1 Tartozunk pedig mi, az erősek, a gyengék erőtelenségét hordozni és nem magunknak kedveskedni.
2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék arra nézve, ami jó az építésre.
3 Mert a Krisztus sem magának kedveskedett, hanem mint meg van írva: A téged szidalmazók szidalmai énreám estek.
4 Mert amik előre megírattak, a mi tanításunkra írattak meg, hogy a békességes tűrés által és az Írások vigasztalása által meglegyen a reménységünk.
5 A békességes tűrésnek és a vigasztalásnak Istene pedig adja nektek, hogy ugyanazon gondolaton legyetek egymás közt Krisztus Jézus szerint;
6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7 Azért vegyétek fel egymást, mint a Krisztus is felvett minket Isten dicsőségére.
8 Azt mondom pedig, hogy Jézus Krisztus az Isten igazságáért lett a körülmetélkedés szolgája, avégre, hogy megerősítse az atyáknak tett ígéreteket;
9 a pogányok pedig könyörületéért dicsőítsék az Istent, mint meg van írva: Ezért dicsérlek téged a pogányok között, és a te nevednek énekelek.
10 És ismét azt mondja: Örvendezzetek pogányok az ő népével egyben.
11 És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és dicsőítsétek őt minden népek.
12 És viszont Ézsaiás ezt mondja: Lesz a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon, őbenne reménykednek a pogányok.
13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békével a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek erejében.
14 Meg vagyok pedig győződve, atyámfiai, én magam is felőletek, hogy magatok is rakva vagytok jósággal, telve minden ismerettel, képesek egymást is inteni.
15 De merészebben írtam nektek, atyámfiai (részben mintegy visszaemlékeztetvén benneteket), annál a kegyelemnél fogva, mely nekem az Istentől adatott avégre,
16 hogy én a Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, az Isten evangéliumának szent szolgálatát végezvén, hogy a pogányok áldozatul vitele kedves legyen, Szentlélek által megszentelt.
17 Van tehát, mivel dicsekedjem Krisztus Jézus által az Istenre tartozó dolgokban;
18 mert nem merek semmiről beszélni, csak amit véghez vitt Krisztus énáltalam pogányok engedelmességére szóval és tettel,
19 jelek és csodák erejével, Isten lelkének erejével. Úgyhogy én Jeruzsálemtől és környékétől Illíriáig teljesítettem a Krisztus evangéliumát.
20 Úgy tartottam pedig becsületbeli dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve ismeretes volt, hogy ne más alapvetésére építsek;
21 hanem amint meg van írva: Azok látják meg, akiknek nem adtak hírt ő felőle; és akik nem halották, azok értik meg.
22 Ezért is akadályoztattam oly sokszor a hozzátok menetelben.
23 Most azonban, mikor ezeken a vidékeken már nincs helyem, ellenben óhajtásom van sok év óta hozzátok menni,
24 mihelyt Hispániába utazom, elmegyek hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban látlak benneteket, és ti kísértek el oda, ha előbb veletek részben betelem.
25 Most pedig utazom Jeruzsálembe, a szentek szolgálatában.
26 Mert jónak látta Macedónia és Akhája, hogy némi adakozást rendezzenek a jeruzsálemi szentek közt lévő szegények számára.
27 Mert jónak látták, tartoznak is nekik. Mert ha az ő lelki javaikban részesültek a pogányok, a testiekben meg azok tartoznak szolgálni nekik.
28 Mihelyt tehát ezt elvégeztem, és megpecsételem nekik ezt a gyümölcsöt, elmegyek rajtatok keresztül Hispániába.
29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliumának teljes áldásával megyek.
30 Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt imáitokban énértem az Istennél;
31 hogy szabaduljak meg azoktól, kik Júdeában engedetlenek, és hogy az én Jeruzsálemnek való szolgálatom kedves legyen a szentek előtt;
32 hogy örömmel mehessek hozzátok Isten akaratából, és veletek kipihenjem magamat.
33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan tiveletek. Ámen.