1Bosszúállás Istene, Uram; bosszúállás Istene, ragyogj fel!
2Emelkedjél fel, oh föld bírája; add meg a kevélyek jutalmát.
3Meddig fognak, Uram, a hitetlenek, meddig fognak a hitetlenek ujjongani?
4Tajtékzik, önhitten beszélnek; büszkélkedik minden gonosztevő.
5Népedet, Uram, letiporják; és örökségedet elnyomják:
6ölik az özvegyet és jövevényt; és gyilkolják az árvákat.
7És azt mondják: Nem látja az Úr és: Nem veszi észre Jákób Istene.
8Kapjatok észbe, ti nép legostobábbjai; és ti bolondok, mikor lesztek bölcsek?
9Aki fület plántált, talán nem hall; vagy aki szemet alkotott, talán nem lát?
10Aki nemzeteket fegyelmez, talán nem dorgál; aki embert tanít tudományra?
11[Ismeri az Úr az emberi gondolatokat, hogy azok hiábavalók!]
12Boldog az ember, akit fegyelmezel, Uram; és Tanításodból oktatást adsz neki:
13hogy nyugalmat adj neki a gonosz napok elől; míg a hitetlennek készül a verem.
14Mert nem veti el az Úr az ő népét; és örökségét nem hagyja el:
15mert az igazsághoz fog visszatérni az ítélet; és utána minden egyenes szívű.
16Ki kel fel értem a gonoszok ellen; ki áll mellém a gonosztevők ellen?
17Ha az Úr nem volna segítségem; alighanem a hallgatásban lakna lelkem.
18Ha azt mondom: Megingott a lábam; kegyelmed támogat engem, Uram:
19keblem sok aggodalma között vigasztalásaid cirógatják lelkemet.
20Lehet-e köze hozzád a romlás székének; mely igazságtalanságot kovácsol törvény ellenére?
21Összesereglenek az igaz ember lelke ellen; és elítélik az ártatlan vért.
22Nekem azért az Úr mentsváram lett; és az én Istenem menedékem szirtje:
23és visszafordítja rájuk álnokságukat, és gonoszságuk által irtja ki őket; kiirtja őket az Úr, a mi Istenünk.