Psalms 44
1 A karmesternek; Kórah fiaitól. Oktatás. (2) Isten, füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk: mi tettet tettél az ő napjaikban,
2 (3) az ősi napokban: saját kezeddel nemzeteket űztél ki, őket pedig elplántáltad; népeket törtél le és ellökted őket.
3 (4) Mert nem az ő kardjukkal vettek országot; és nem az ő karjuk tartotta meg őket: hanem a te jobb kezed és a te karod, és orcád világossága, hogy kedvet leltél bennük:
4 (5) te vagy az én királyom, Istenem, rendeld ki Jákób megtartását!
5 (6) Általad ökleljük fel szorongatóinkat; neveddel tiporjuk le, akik ellenünk támadnak:
6 (7) mert nem íjamban bízom; és nem kardom tart meg engem:
7 (8) mert te tartottál meg szorongatóinktól; és szégyenítetted meg gyűlölőinket.
8 (9) Istent dicsérjük egész nap; és a te nevednek adunk hálát örökké. Szelá.
9 (10) Mégis megvetettél és megszégyenítettél minket; és nem vonultál ki hadainkkal:
10 (11) hátratérítettél minket az ellenség elől; és gyűlölőink zsákmányoltak maguknak.
11 (12) Odaadtál minket ételnek, mint a juhokat; és a nemzetek közé szétszórtál minket:
12 (13) eladtad népedet semmiért; és nem tartottad nagyra árukat.
13 (14) Gyalázattá tettél minket szomszédaink előtt; nevetséggé és csúfsággá a körülöttünk levők előtt:
14 (15) példabeszéddé tettél bennünket a nemzetek között; fejcsóválássá a népek között.
15 (16) Egész nap előttem van gyalázatom; és orcám szégyene elborít engem:
16 (17) a csúfoló és káromló hangja miatt; és az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 (18) Mindez reánk jött és nem felejtettünk el téged, és nem szegtük meg szövetségedet;
18 (19) nem pártolt hátra a mi szívünk, és nem tért el lépésünk ösvényedtől:
19 (20) mégis összezúztál bennünket sakálok helyén; és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 (21) Ha elfelejtettük volna a mi Istenünk nevét; és idegen istenhez terjesztettük volna ki kezeinket:
21 (22) nemde Isten kikutatta volna ezt? hiszen ő ismeri a szív titkait!
22 (23) Mégis érted ölnek bennünket egész nap; olybá vesznek, mint vágójuhokat.
23 (24) Serkenj fel! miért alszol, Uram? Ébredj, ne vess el örökre!
24 (25) Miért rejted el orcáidat; felejted el nyomorúságunkat és szorongattatásunkat?
25 (26) Hiszen a porba süllyedt a lelkünk; a földhöz ragadt a testünk!
26 (27) Kelj fel, nekünk segítségünkre; és válts meg minket kegyelmedért!