1Zarándokének. Tudd be, Uram, Dávidnak minden fáradozását;
2hogy megesküdött az Urnak, fogadalmat tett Jákób Erősének:
3Nem megyek be lakósátoromba, nem hágok fel lefekvő ágyamba;
4nem engedek álmot szemeimnek, pilláimnak szendert:
5míg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákób Erősének.
6Íme, hallottunk róla Efratában; megtaláltuk Jaar mezein:
7menjünk hát be hajlékaiba; boruljunk le lábai zsámolyához:
8Kelj fel, Uram, megnyugvó helyedre; te és erődnek ládája!
9Papjaid öltözzenek igazságba; és kegyeseid ujjongjanak.
10Dávidért, a te szolgádért ne utasítsd el felkentedet.
11Megesküdött az Úr Dávidnak hűséggel, attól el nem tér, A te ágyékod gyümölcséből helyezek a te királyi székedre.
12Ha megtartják fiaid szövetségemet, és bizonyságaimat, melyekre tanítottam őket; az ő fiaik is örökkön örökké ülnek királyi székeden.
13Mert Ciont választotta ki az Úr; megkívánta magának lakhelyül.
14Ez az én megnyugvó helyem örökkön örökké; itt lakom, mert megkívántam.
15Elelmét megáldván megáldom; szegényeit jól tartom kenyérrel.
16Es papjait üdvbe öltöztetem; és kegyesei ujjongva ujjonganak.
17Ott sarjasztok szarvat Dávidnak; állítottam fel szövétneket felkentemnek.
18Ellenségeit szégyenbe öltöztetem; rajta pedig ragyog koronája.