1Azon a napon olvastak Mózes könyvéből a nép hallatára; és írva találták benne, hogy ammoni és móábi soha be ne jöhessen az Isten gyülekezetébe;
2mert nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel; és felbérelték ellenük Bileámot, hogy átkozza meg őket, ha a mi Istenünk az átkot áldásra fordította is.
3És mihelyt ezt a tanítást meghallották; azonnal elkülönítettek Izráelből minden keveréket.
4És ezelőtt Eljásib pap volt az Isten házának csarnokai fölé téve, Tobijá rokona;
5és egy nagy csarnokot rendezett be neki, pedig oda azelőtt az ételáldozatot, a tömjént és az edényeket szokták tenni, és a lévitáknak, énekeseknek és ajtónállóknak rendelt gabona-, must- és olaj-tizedet; és a papok emelékáldozatát.
6De mindez alatt nem voltam Jeruzsálemben; mert Artaxerxész babilóniai király harminckettedik évében a királyhoz érkeztem, és napok múlva kéreztem el a királytól.
7Csak mikor megérkeztem Jeruzsálembe, akkor tudtam meg, micsoda gonoszt cselekedett Eljásib Tobijá kedvéért, hogy egy csarnokot rendezett be neki az Isten házának udvaraiban.
8Nagyon gonosznak látszott ez előttem; tehát kidobattam a Tobijá-ház egész felszerelését a csarnokból.
9Aztán parancsomra megtisztították a csarnokokat; és visszahordattam oda az Isten házának edényeit az ételáldozattal és a tömjénnel.
10Aztán megtudtam, hogy a léviták járandóságait nem szolgáltatták ki; úgyhogy a szolgálatot végző léviták és énekesek mind a maguk mezejére menekültek.
11Ezért megfeddettem az elöljárókat és azt mondtam: Miért van elhagyatva az Isten háza? Aztán összegyűjtöttem és helyükre állítottam őket;
12és egész Júda behozta a gabona-, a must- és az olaj-tizedet a tárházakba.
13És tárnokokká tettem a tárházakon Selemjá papot, Cádók írástudót és Pedáját a léviták közül, melléjük pedig Hánánt, Zakkur fiát, ki Mattanjá fia volt; mert megbízhatóknak tartották őket, tehát nekik kellett testvéreik közt a kiosztást végezni.
14Tudd be nekem ezt, Istenem; és ki ne töröld szeretetmunkáimat, melyeket Istenem házáért és szolgálatáért cselekedtem!
15Azokban a napokban láttam Júdában, hogy sajtót nyomnak szombaton, hogy kepét hordanak és felrakják a szamarakra, sőt bort, szőlőt, fügét és mindenféle rakományt hoznak be Jeruzsálembe szombatnapon; és óvást emeltem, amely nap eleséget árultak.
16A tírusziak is kiültek ott, akik halat és mindenféle árut hoztak be; és eladták szombaton Júda fiainak Jeruzsálemben.
17Ezért megfeddettem Júda nemeseit; és azt mondtam nekik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti csináltok, hogy megszentségtelenítitek a szombat napját?
18Ugye így tettek atyáitok, ezért hozta a mi Istenünk mindezt a veszedelmet ránk és erre a városra; hát ti még több haragot akartok hozni Izráelre, hogy megszentségtelenítitek a szombatot?
19Ennélfogva mihelyt árnyékosak lettek Jeruzsálem kapui a szombat előtt, azonnal bezárattam a kapuszárnyakat és meg mondtam, hogy ki ne nyissák szombat utánig; és a saját legényeimből állítottam néhányat, be ne juthasson rakomány szombatnapon.
20Akkor a kereskedők és a mindenféle áruk árusai Jeruzsálemen kívül háltak meg egyszer-kétszer;
21de megintettem őket és azt mondtam nekik: Ti miért háltok a kőfal előtt? Ha megismétlitek, kezet vetek rátok. Attól az időtől fogva nem érkeztek szombaton.
22A lévitáknak pedig mondtam, hogy legyenek megtisztulva és úgy jöjjenek a kapukra vigyázni, hogy megőrizzék a szombatnap szentségét. Ezt is tudd be nekem, én Istenem, és légy kegyelmes hozzám kegyelmed nagysága szerint.
23Ugyanazokban a napokban láttam olyan zsidókat is, kik asdódi, ammoni, móábi asszonyokat telepítettek be.
24És fiaik fele asdódiul beszélt, és nem tudtak zsidóul beszélni; hanem egyik vagy másik nép nyelvén.
25Ezért pereltem velük, átkoztam őket és megvertem közülük némelyeket és megtépdestem őket; aztán megeskettem őket az Istenre, hogy nem adjátok leányaitokat az ő fiaikhoz, és hogy nem vesztek az ő leányaik közül fiaitoknak és magatoknak.
26Nem ezek miatt esett-e bűnbe Salamon, Izráel királya? Bár sok nemzetben nem volt olyan király, mint ő, és kedves volt az ő Istene előtt, úgy, hogy egész Izráel felett királlyá tette őt Isten; őt is bűnbe vitték az idegen asszonyok.
27Hát tirólatok kell hallanunk, hogy elkövetitek ezt az egész nagy gonoszságot, hogy hűségszegésbe estek Istenünk iránt, idegen asszonyokat telepítvén be?
28És Jójádának, Eljásib főpap fiának egyik fia veje volt a horoni Szanballátnak; tehát elűztem őt környezetemből.
29Tudd be nekik, én Istenem a papságnak és a papsági és lévitai frigynek megfertőztetéseit!
30Így megtisztítottam őket minden idegentől; és megállapítottam a szolgálatokat a papokra és lévitákra nézve, kire-kire a maga dolgában;
31valamint a faáldozatnak meghatározott időben való meghozatalára, és a zsengékére. Tudd be nekem, én Istenem, javamra!