Lamentations 5
1 Emlékezzél, Uram, mi esett rajtunk, tekintsd meg és lásd gyalázatunkat;
2 örökségünk idegenekre szállt, házaink külföldiekre.
3 Árvák lettünk, nincs atyánk, anyáink mint az özvegyek;
4 vizünket pénzen isszuk, fánk áron jön a nyakunkon.
5 Hajszoltatunk, elfáradunk, meg nem nyughatunk;
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Asszíriának, hogy kenyérrel jóllakjunk.
7 Atyáink vétkeztek, ők nincsenek, mi hordozzuk bűneiket.
8 Rabszolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki megszabadítson kezükből.
9 Kenyerünket életünk árán hozzuk be a sivatag kardja elől;
10 bőrünk mint a kemence kiégett az éhség tüze folytán.
11 Asszonyokat gyaláztak meg Cionban, hajadonokat Júda városaiban;
12 fejedelmek akaszttattak fel kezük által, vének orcája nem állt tiszteletben.
13 Az ifjak a malmot viszik, a legények a fa alatt roskadnak;
14 a vének elmaradtak a kapukból, az ifjak a húrpengetéstől.
15 Megszűnt szívünknek öröme, gyászra fordult táncunk;
16 leesett fejünk koronája, ó jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a szívünk, ezekért sötétültek el szemeink;
18 Cion hegyéért, hogy puszta, rókák járkálnak benne.
19 Te, Uram, örökké megmaradsz, királyi széked nemzedékről nemzedékre;
20 miért felejtesz el minket folyton, hagysz el bennünket ily hosszú időre?
21 Téríts vissza magadhoz, Uram, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat, mint régen!
22 Ha egészen meg nem vetettél bennünket, felettébb meg nem haragudtál ránk.