1Emlékezzél, Uram, mi esett rajtunk, tekintsd meg és lásd gyalázatunkat;
2örökségünk idegenekre szállt, házaink külföldiekre.
3Árvák lettünk, nincs atyánk, anyáink mint az özvegyek;
4vizünket pénzen isszuk, fánk áron jön a nyakunkon.
5Hajszoltatunk, elfáradunk, meg nem nyughatunk;
6Egyiptomnak adtunk kezet, Asszíriának, hogy kenyérrel jóllakjunk.
7Atyáink vétkeztek, ők nincsenek, mi hordozzuk bűneiket.
8Rabszolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki megszabadítson kezükből.
9Kenyerünket életünk árán hozzuk be a sivatag kardja elől;
10bőrünk mint a kemence kiégett az éhség tüze folytán.
11Asszonyokat gyaláztak meg Cionban, hajadonokat Júda városaiban;
12fejedelmek akaszttattak fel kezük által, vének orcája nem állt tiszteletben.
13Az ifjak a malmot viszik, a legények a fa alatt roskadnak;
14a vének elmaradtak a kapukból, az ifjak a húrpengetéstől.
15Megszűnt szívünknek öröme, gyászra fordult táncunk;
16leesett fejünk koronája, ó jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17Ezért lett beteg a szívünk, ezekért sötétültek el szemeink;
18Cion hegyéért, hogy puszta, rókák járkálnak benne.
19Te, Uram, örökké megmaradsz, királyi széked nemzedékről nemzedékre;
20miért felejtesz el minket folyton, hagysz el bennünket ily hosszú időre?
21Téríts vissza magadhoz, Uram, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat, mint régen!
22Ha egészen meg nem vetettél bennünket, felettébb meg nem haragudtál ránk.