1Izráel emberei pedig megesküdtek Micpában, mondván: Senki közülünk nem adja leányát feleségül Benjáminnak.
2Aztán elment a nép Bétélbe és ottmaradt estig az Isten előtt; és felemelték szavukat és sírtak nagy sírással.
3És azt mondták: Uram, Izráel Istene, miért történt ez Izráelben; hogy ma hiányozni kell egy törzsnek Izráelből?
4Másnap pedig korán reggel oltárt épített ott a nép; és áldozott égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat.
5És azt mondták Izráel fiai: Ki az, aki nem jött fel a gyülekezettel Izráel valamennyi törzse közül az Urhoz? Mert arra, aki nem ment fel az Úrhoz Micpába, az a nagy esküvés volt, mondván: Halállal haljon meg.
6Tudniillik megsajnálták Izráel fiai testvérüket, Benjámint; és azt mondták: Ma kivágatott egy törzs Izráelből:
7mit csináljunk azokkal, akik megmaradtak, asszonyok dolgában? Mi ugyanis megesküdtünk az Urra, hogy senkit sem adunk nekik leányaink közül feleségül.
8Akkor mondták ezt: Van valaki Izráel törzseiből, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába?
9És íme senki sem jött a táborba Jábes-Gileádból a gyülekezethez. Ugyanis szemlére állott a nép; és íme senki sem volt ott Jábes-Gileád lakosai közül.
10Akkor odaküldött a közönség tizenkétezer embert a legvitézebbekből; és megparancsolták nekik, mondván: Menjetek el és vágjátok le Jábes-Gileád lakosait kardnak élével, az asszonyokat is, a kicsinyeket is.
11Tehát ez a parancs, amit teljesítenetek kell: minden férfit, és minden asszonyt, aki ismer férfival való hálást, vessetek örök szentség alá.
12De találtak Jábes-Gileád lakosai között négyszáz szűz leányt, aki nem ismert férfit férfival való hálás tekintetében; és azokat elvitték a táborba Sílóba, mely Kanaán országában volt.
13Akkor elküldött az egész közönség és üzent Benjámin fiainak, akik Rimmon szikláján voltak; és békét hirdetett nekik.
14Erre visszatért Benjámin abban az időben, és nekik adták azokat az asszonyokat, akiket Jábes Gileád asszonyai közül életben hagytak; de ez nem volt nekik elég.
15A nép pedig sajnálta Benjámint; hogy az Úr rést csinált Izráel törzsei között.
16Akkor azt mondták a közönség vénei: Mit csináljunk a többiekkel asszonyok dolgában?; mert Benjáminból kipusztíttatott az asszony.
17És azt mondták: A megmenekültek öröksége legyen az, ami Benjáminé; hogy törzs ki ne töröltessék Izráelből.
18Mi azonban nem adhatunk nekik feleségeket leányaink közül; mert megesküdtek Izráel fiai, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!
19Aztán azt mondták: Íme Sílóban évről évre van egy Úr ünnepe, amely Bétéltől északra, a Bétélből Sikembe vivő országúttól napkeletre van; és Lebonától délre.
20Utasították tehát Benjámin fiait, mondván: Menjetek el és álljatok lesbe a szőlők között.
21És figyeljetek, és akkor, ha kijönnek Síló leányai körtáncot lejteni, jöjjetek ki ti is a szőlőkből, és raboljatok feleséget, ki-ki magának, Síló leányai közül; azzal menjetek el Benjámin földére.
22És ha akkor atyjaik vagy testvéreik eljönnek velünk perelni, azt mondjuk majd nekik: Adjátok őket nekünk ajándékba, mert nem kaptuk meg mindeniknek a feleségét a hadakozásban; hiszen nem ti adtátok őket nekik, hogy most bűnösök lennétek!
23És úgy tettek Benjámin fiai, és vettek feleségeket számuk szerint a körtáncot lejtők közül, akiket elraboltak; aztán elmentek és visszatértek örökségükbe, és felépítették a városokat és azokban laktak.
24Izráel fiai is elmentek onnét abban az időben, ki-ki a maga törzséhez és nemzetségéhez; onnét aztán szétmentek, ki-ki a maga örökségébe.
25Azokban a napokban nem volt király Izráelben; mindenki azt tehette, ami az ő szemében helyes volt.