Judges 11
1 A gileádi Jefte pedig derék hős volt, bár parázna asszony fia volt; és Gileádtól született Jefte.
2 Mikor azonban Gileád felesége fiakat szült neki, és a feleség fiai megnőttek, akkor elűzték Jeftét és azt mondták neki: Nem örökölhetsz atyánk házában, mert te más asszony fia vagy.
3 Akkor elfutott Jefte testvérei elől és Tób országában telepedett le; és holmi léha emberek szedelőzködtek össze Jeftéhez, és vele portyáztak.
4 Történt aztán idők multán, hogy Ammon fiai hadakoztak Izráellel.
5 Történt pedig, hogy mikor Ammon fiai hadakoztak Izráellel: elmentek Gileád vénei, hogy hazavigyék Jeftét Tób országából.
6 És azt mondták Jeftének: Jer és légy nekünk vezérünk, hogy hadakozzunk Ammon fiaival.
7 Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ugye ti vagytok azok, akik engem gyűlöltetek és kiűztetek atyám házából; hát miért jöttök hozzám most, mikor szorultság van rajtatok?
8 És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Azért tértünk vissza hozzád most, hogy jer velünk és hadakozzál Ammon fiaival; és akkor fejünkké leszel nekünk, egész Gileád lakóinak.
9 Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ha ti engem visszavisztek, hogy hadakozzam Ammon fiaival, és az Úr elébem adja őket: én leszek nektek fejetekké?
10 És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Az Úr legyen fültanú közöttünk, hogy amint szólsz, úgy cselekszünk.
11 Erre elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a fővé és vezérré tette őt maga felett.
12 És követeket küldött Jefte Ammon fiainak királyához, mondván: Mi közöd hozzám, hogy ellenem jöttél, országom ellen hadakozni?
13 És azt mondta Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel országomat, mikor Egyiptomból feljött, Arnontól fogva a Jabbókig és a Jordánig; most tehát add vissza azokat békességgel.
14 Jefte tovább folytatta: követeket küldött Ammon fiainak királyához,
15 és azt üzente neki: Ezt mondja Jefte: Nem vette el Izráel Móáb országát, sem Ammon fiainak országát.
16 Hanem mikor ők feljöttek Egyiptomból és Izráel a sivatagban a Sástengerig ment és Kádesbe érkezett:
17 követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon, de nem hallgatta meg Edom királya. Móáb királyához is küldött, az sem egyezett bele. Így Izráel Kádesben maradt.
18 Aztán elment a sivatagba és megkerülte Edom országát és Móáb országát, és mikor eljutott Móáb országától napkeletre, az Arnonon túl ütött tábort; és így nem ment be Móáb határába, mert Arnon a Móáb határa.
19 Akkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emori királyhoz, Hesbon királyához; és azt mondta neki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon a helyemre.
20 De nem hitte Szihon, hogy Izráel átmegy a határán, tehát összegyűjtötte Szihon egész népét és táborba szállt Jahácban, és hadakozott Izráellel.
21 És az Úr, Izráel Istene Szihont és egész népét kezébe adta Izráelnek, és megverték őket; és birtokába vette Izráel az emoriaknak egész országát,
22 kik abban az országban laktak. Így vették birtokukba az emoriak egész határát: Arnontól a Jabbókig, és a sivatagtól a Jordánig.
23 Mikor tehát az Úr, Izráel Istene űzte ki az emorit az ő népe elől, Izráel elől: most te akarod őt birtokából kiszorítani?
24 Ugye, amit birtokodba ad Kámós, a te istened, te azt birtokodba veszed? Akit tehát az Úr, a mi Istenünk elűzött előlünk, annak pedig minden birtokát mi vesszük el.
25 És most jónak jobb vagy te Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál: perelni perelt-e ő Izráellel, vagy hadakozni hadakozott-e velük?
26 Mikor Izráel Hesbonban lakik és leányvárosaiban, Aroérben és leányvárosaiban, és mindazokban a városokban, melyek az Arnon mellékein vannak háromszáz esztendeje: hát miért nem szabadítottátok ki abban az időben?
27 Mikor én nem vétettem ellened, te akkor rosszat cselekszel velem, hadat indítván reám: ítéljen az Úr, a bíró, ma Izráel fiai között és Ammon fiai között.
28 De nem hallgatott Ammon fiainak királya Jefte szavaira, melyeket üzent neki.
29 És az Úrnak lelke lett Jeftén, és keresztülvonult Gileádon és Manassén; és átment Micpé-Gileádba, és mikor elmondta Jefte minden beszédét az Úr előtt Micpában; akkor vonult tovább Micpé-Gileádból Ammon fiaira.
30 Fogadalmat tett ugyanis Jefte az Úrnak, és azt mondta: Ha mindenestől kezembe adod Ammon fiait:
31 akkor bárki jön ki, aki házam ajtaiból elébem jön, mikor Ammon fiaitól békességgel visszatérek: legyen az Uré, és azt megáldozom égő áldozatul.
32 És mikor átment Jefte Ammon fiaihoz, hogy hadakozzék velük; kezébe adta őket az Úr.
33 És megverte őket Aroértől fogva addig, amerre Minnitbe mennek, húsz várost, és Ábél-Kerámimig, igen nagy vereséggel; és megaláztattak Ammon fiai Izráel fiai előtt.
34 És mikor megérkezett Jefte Micpába a házához, hát íme leánya jött ki elébe dobokkal és körtánccal; és csak ez az egyetlene volt, ezen kívül nem volt neki se fia, se leánya.
35 Tehát mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit és azt mondta: Jaj, leányom, nagyon lesújtottál engem, te is azok közé jutottál, akik engem megháborítottak! Hiszen én megnyitottam számat az Úr előtt, és nem fordíthatom vissza!
36 Az pedig azt mondta neki: Atyám, meg nyitottad szádat az Úr előtt, tégy velem úgy, amint szádon kijött; miután az Úr megszerezte neked a bosszúállást ellenségeiden, Ammon fiain.
37 Aztán azt mondta atyjának: Tegyék meg nekem ezt a dolgot: engedj nekem két hónapot, hogy elmenjek és szálljak alá a hegyeken, és sirassam lányságomat leánybarátaimmal.
38 És azt mondta: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra; ő pedig elment leánybarátaival, és siratta leányságát a hegyeken.
39 Két hónap múlva azonban visszatért atyjához, és végrehajtotta rajta fogadalmát, melyet fogadott; és ő nem ismert férfit. Akkor lett szokássá Izráelben,
40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai a gileádi Jefte leányáról énekelni; négy nap egy esztendőben.