1A gileádi Jefte pedig derék hős volt, bár parázna asszony fia volt; és Gileádtól született Jefte.
2Mikor azonban Gileád felesége fiakat szült neki, és a feleség fiai megnőttek, akkor elűzték Jeftét és azt mondták neki: Nem örökölhetsz atyánk házában, mert te más asszony fia vagy.
3Akkor elfutott Jefte testvérei elől és Tób országában telepedett le; és holmi léha emberek szedelőzködtek össze Jeftéhez, és vele portyáztak.
4Történt aztán idők multán, hogy Ammon fiai hadakoztak Izráellel.
5Történt pedig, hogy mikor Ammon fiai hadakoztak Izráellel: elmentek Gileád vénei, hogy hazavigyék Jeftét Tób országából.
6És azt mondták Jeftének: Jer és légy nekünk vezérünk, hogy hadakozzunk Ammon fiaival.
7Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ugye ti vagytok azok, akik engem gyűlöltetek és kiűztetek atyám házából; hát miért jöttök hozzám most, mikor szorultság van rajtatok?
8És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Azért tértünk vissza hozzád most, hogy jer velünk és hadakozzál Ammon fiaival; és akkor fejünkké leszel nekünk, egész Gileád lakóinak.
9Jefte pedig azt mondta Gileád véneinek: Ha ti engem visszavisztek, hogy hadakozzam Ammon fiaival, és az Úr elébem adja őket: én leszek nektek fejetekké?
10És azt mondták Gileád vénei Jeftének: Az Úr legyen fültanú közöttünk, hogy amint szólsz, úgy cselekszünk.
11Erre elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a fővé és vezérré tette őt maga felett.
12És követeket küldött Jefte Ammon fiainak királyához, mondván: Mi közöd hozzám, hogy ellenem jöttél, országom ellen hadakozni?
13És azt mondta Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel országomat, mikor Egyiptomból feljött, Arnontól fogva a Jabbókig és a Jordánig; most tehát add vissza azokat békességgel.
14Jefte tovább folytatta: követeket küldött Ammon fiainak királyához,
15és azt üzente neki: Ezt mondja Jefte: Nem vette el Izráel Móáb országát, sem Ammon fiainak országát.
16Hanem mikor ők feljöttek Egyiptomból és Izráel a sivatagban a Sástengerig ment és Kádesbe érkezett:
17követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon, de nem hallgatta meg Edom királya. Móáb királyához is küldött, az sem egyezett bele. Így Izráel Kádesben maradt.
18Aztán elment a sivatagba és megkerülte Edom országát és Móáb országát, és mikor eljutott Móáb országától napkeletre, az Arnonon túl ütött tábort; és így nem ment be Móáb határába, mert Arnon a Móáb határa.
19Akkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emori királyhoz, Hesbon királyához; és azt mondta neki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon a helyemre.
20De nem hitte Szihon, hogy Izráel átmegy a határán, tehát összegyűjtötte Szihon egész népét és táborba szállt Jahácban, és hadakozott Izráellel.
21És az Úr, Izráel Istene Szihont és egész népét kezébe adta Izráelnek, és megverték őket; és birtokába vette Izráel az emoriaknak egész országát,
22kik abban az országban laktak. Így vették birtokukba az emoriak egész határát: Arnontól a Jabbókig, és a sivatagtól a Jordánig.
23Mikor tehát az Úr, Izráel Istene űzte ki az emorit az ő népe elől, Izráel elől: most te akarod őt birtokából kiszorítani?
24Ugye, amit birtokodba ad Kámós, a te istened, te azt birtokodba veszed? Akit tehát az Úr, a mi Istenünk elűzött előlünk, annak pedig minden birtokát mi vesszük el.
25És most jónak jobb vagy te Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál: perelni perelt-e ő Izráellel, vagy hadakozni hadakozott-e velük?
26Mikor Izráel Hesbonban lakik és leányvárosaiban, Aroérben és leányvárosaiban, és mindazokban a városokban, melyek az Arnon mellékein vannak háromszáz esztendeje: hát miért nem szabadítottátok ki abban az időben?
27Mikor én nem vétettem ellened, te akkor rosszat cselekszel velem, hadat indítván reám: ítéljen az Úr, a bíró, ma Izráel fiai között és Ammon fiai között.
28De nem hallgatott Ammon fiainak királya Jefte szavaira, melyeket üzent neki.
29És az Úrnak lelke lett Jeftén, és keresztülvonult Gileádon és Manassén; és átment Micpé-Gileádba, és mikor elmondta Jefte minden beszédét az Úr előtt Micpában; akkor vonult tovább Micpé-Gileádból Ammon fiaira.
30Fogadalmat tett ugyanis Jefte az Úrnak, és azt mondta: Ha mindenestől kezembe adod Ammon fiait:
31akkor bárki jön ki, aki házam ajtaiból elébem jön, mikor Ammon fiaitól békességgel visszatérek: legyen az Uré, és azt megáldozom égő áldozatul.
32És mikor átment Jefte Ammon fiaihoz, hogy hadakozzék velük; kezébe adta őket az Úr.
33És megverte őket Aroértől fogva addig, amerre Minnitbe mennek, húsz várost, és Ábél-Kerámimig, igen nagy vereséggel; és megaláztattak Ammon fiai Izráel fiai előtt.
34És mikor megérkezett Jefte Micpába a házához, hát íme leánya jött ki elébe dobokkal és körtánccal; és csak ez az egyetlene volt, ezen kívül nem volt neki se fia, se leánya.
35Tehát mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit és azt mondta: Jaj, leányom, nagyon lesújtottál engem, te is azok közé jutottál, akik engem megháborítottak! Hiszen én megnyitottam számat az Úr előtt, és nem fordíthatom vissza!
36Az pedig azt mondta neki: Atyám, meg nyitottad szádat az Úr előtt, tégy velem úgy, amint szádon kijött; miután az Úr megszerezte neked a bosszúállást ellenségeiden, Ammon fiain.
37Aztán azt mondta atyjának: Tegyék meg nekem ezt a dolgot: engedj nekem két hónapot, hogy elmenjek és szálljak alá a hegyeken, és sirassam lányságomat leánybarátaimmal.
38És azt mondta: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra; ő pedig elment leánybarátaival, és siratta leányságát a hegyeken.
39Két hónap múlva azonban visszatért atyjához, és végrehajtotta rajta fogadalmát, melyet fogadott; és ő nem ismert férfit. Akkor lett szokássá Izráelben,
40hogy évről évre elmennek Izráel leányai a gileádi Jefte leányáról énekelni; négy nap egy esztendőben.