Joshua 2
1 Küldött pedig Józsué, a Nún fia Sittimből két embert kémnek titokban, mondván: Menjetek el, nézzétek meg az országot és Jerikót. És mikor elmentek, bementek egy parázna asszony házába, a neve Ráháb, és ott háltak.
2 De megmondták Jerikó királyának, mondván: íme emberek jöttek ide az éjjel Izráel fiai közül az ország kikémlelésére.
3 Jerikó királya pedig odaküldött Ráhábhoz, mondván: Add ki azokat az embereket, akik jöttek hozzád, akik bementek házadba, mert az egész országot kikémlelni jöttek.
4 Az asszony meg fogta a két embert és elrejtette; aztán azt mondta: Igen, bejöttek hozzám azok az emberek, de nem tudtam, hová valók.
5 Aztán mikor a kaput be kellett zárni a sötétben, akkor az emberek kimentek, nem tudom, hová mentek az emberek; eredjetek hamar utánuk, mert elérhetitek őket.
6 Ő meg felvitte őket a háztetőre és elrejtette őket a száras lenbe, mely nála rendbe volt rakva a háztetőn.
7 És az emberek utánuk eredtek a Jordán felé a réveknek; a kaput pedig bezárták, mihelyt kimentek üldözőik.
8 Ők pedig még le sem feküdtek, mikor felment hozzájuk az asszony a háztetőre.
9 És azt mondta az embereknek: Tudom, hogy az Úr nektek adta az országot; és hogy megszállt bennünket félelmetek, és hogy az ország minden lakosa elolvadt előttetek.
10 Mert hallottuk, mint szárította ki az Úr a Sástenger vizét előttetek, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mit csináltatok az emoriak két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket örök szentség alá vetettetek.
11 Mikor hallottuk, elolvadt a szívünk, és nem állt meg többé a lélek senkiben előttetek; mert az Úr, a ti Istenetek az Isten az égben fent, és a földön alant.
12 Most tehát esküdjetek meg, kérlek, nekem az Úrra, hogy mivel irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek atyám házával; és adjatok nekem megbízható jelt,
13 hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozóikat; és megmentitek életünket a haláltól.
14 Erre azt mondták neki az emberek: Életünk legyen helyettetek halálra, ha el nem mondjátok ezt a mi dolgunkat; akkor, ha az Úr nekünk adja az országot, irgalmasságot és hűséget cselekszünk veled.
15 Akkor leeresztette őket kötélen az ablakon át; háza ugyanis a bástya falán volt, úgy, hogy ő a bástyán lakott.
16 És azt mondta nekik: A hegynek menjetek, hogy szembe ne kapjanak az üldözők; és rejtőzködjetek ott három napig, míg vissza nem térnek az üldözők, azután menjetek aztán utatokra.
17 És azt mondták neki az emberek: Mi tiszták vagyunk ezzel a te esküddel szemben, mellyel minket megeskettél.
18 Íme mi bejövünk az országba: ezt a karmazsinfonalból való zsinórt kösd abba az ablakba, amelyen leeresztettél bennünket, atyádat, anyádat, fivéreidet pedig, és atyád egész házát gyűjtsd magadhoz a házba.
19 És akkor mindenkinek, aki kimegy házad ajtaján az utcára, vére a saját fején lesz, mi pedig tiszták leszünk; de mindenkinek, aki veled lesz a házban, a mi fejünkön lesz a vére, ha kéz lesz rajta.
20 Ha pedig elmondod ezt a mi dolgunkat: akkor mentek leszünk esküdtől, mellyel megeskettél bennünket.
21 Erre ő azt mondta: Amint szóltatok, úgy legyen, ezzel elbocsátotta őket és elmentek; és rákötötte a karmazsinzsinórt az ablakra.
22 És mikor elmentek és eljutottak a hegyre, ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők; keresték pedig az üldözők az egész úton, de nem találták.
23 Akkor megfordult a két ember, leszállt a hegyről, átment és eljutott Józsuéhoz, a Nún fiához; és elbeszéltek neki mindent, ami őket érte.
24 És azt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr az egész országot; meg is olvadt az ország minden lakosa előttünk.