1Amely szava az Úrnak Jeremia prófétához lett a pogányok ellen.
2Egyiptomról. Nekó Faraó, egyiptomi király serege ellen, mely az Eufrátesz folyónál volt Karkemisben; melyet megvert Nabukadneccár babilóniai király Jójákim júdai királynak, Jósia fiának negyedik évében.
3Elő a pajzsot és a tárcsát, és álljatok ki a harcra!
4Nyergeljétek meg a lovakat, és üljetek fel, ti lovagok, és álljatok fel sisakokban. Köszörüljétek a dárdákat, öltsétek fel a páncélokat!
5Ó, miért láttam?! Ők megijedtek és hátra tértek, és hőseik megtörtek, és futva menekülnek, és meg nem fordulnak.
6Félelem van mindenfelől, mond az Úr; nem futhat el a gyors, és nem menekül meg a hős: északon az Eufrátesz folyó mellett elbotlanak és elesnek.
7Ki ez, ki mint a Nílus vonul fel; mint hullámzó vizű folyamok?
8Egyiptom ez, mely mint a Nílus vonul fel, mint a hullámzó vizű folyamok: és azt mondja: Felvonulok, elborítom a földet, elvesztek várost és benne lakókat.
9Vonuljatok fel, ti lovak, és vágtassatok, szekerek, és vonuljanak ki a hősök; Kús és Pút pajzsot ragadva, és lúdiak, íjat ragadva, felvonva.
10És az a nap az Úrnak, a Seregek Urának bosszúállás napja, hogy bosszút álljon ellenségein, és egyék a kard és jóllakjék, és megrészegedjék vérüktől: mert vágó áldozata van az úrnak, a Seregek Urának észak földjén az Eufrátesz folyónál.
11Menj fel Gileádba, és végy balzsamot, hajadon, Egyiptom lánya! Hiába szaporítod az orvosságot, tapasz nincs számodra.
12Hallották a nemzetek gyalázatodat, és kiáltásod betöltötte a földet; mert hős a hősben botlott el, elestek együtt mind a ketten.
13A szó, melyet szólt az Úr Jeremia prófétának; hogy Nabukadneccár babilóniai király eljön Egyiptom országát megverni.
14Jelentsétek Egyiptomban és hirdessétek Migdolban, és hirdessétek Nófban, és Tahpanheszben mondjátok: Állj fel és légy készen, mert kard eszik körülötted!
15Miért terült el erősed, miért nem áll? Mert az Úr ellökte őt;
16megsokasította az elbotlót, el is esett egyik a másikra. És azt mondták: Kelj fel, és térjünk vissza népünkhöz és születésünk földjére az eltipró kard elől.
17Ottan kiáltották: Faraó, Egyiptom királya romlást hozott a gyülekezetre.
18Élek én, mond a király, kinek Seregek Úra a neve, hogy mint a Tábor a hegyek közt, mint a Kármel a tengerben, úgy jön el.
19Fogsági felszerelést készíts magadnak, lakosság, Egyiptom lánya; mert Nóf pusztasággá lesz, és lerontatik, hogy nem lesz lakosa.
20Nagyon szép üsző Egyiptom; bögöly jön reá északról:
21zsoldosai is, akik közte olyanok, mint a hízott borjak, még azok is megfordulnak, egyben futnak, meg nem állnak: mert szerencsétlenségük napja jött rájuk, meglátogatásuk ideje.
22Hangja úgy megy, mint a kígyónak; mert sereggel jönnek, mert fejszékkel jönnek reá, mint a favágók; kivágják erdejét, mond az Úr, mert ki nem kutatható.
23Mert többen vannak a sáskánál, és nincs nekik számuk:
24megszégyenül Egyiptom leánya; észak népének kezébe adatik.
25Azt mondja a Seregek Ura Izráel Istene: íme én meglátogatom a Nó-beli Ámont, és Faraót és Egyiptomot, és isteneit és királyait. És Faraót és a benne bízókat;
26és adom őket azok kezébe, akik életükre törnek. [És Nabukadneccár babilóniai király kezébe, és szolgáinak kezébe; de azután aztán lakott lesz, mint az ősi napokban, mond az Úr.]
27Te azért ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel, mert íme én megtartalak messziről, és magodat fogságuk földjéről; és visszatér Jákób és megnyugszik, és biztonságban lesz, és nem lesz, ki háborítsa.
28Te ne félj, szolgám, Jákób, mond az Úr, mert én veled vagyok; mert véget vetek minden nemzetnek, ahova téged elszórtalak: de neked nem vetek véget, hanem megfenyítelek ítélet szerint, és egészen büntetlen nem hagylak.