1És előállt minden seregvezér, és Johánán, Káreah fia, és Jezanja, Hósája fia, és az egész nép kicsinytől nagyig,
2és azt mondták Jeremia prófétának: Ó hulljon könyörgésünk elődbe, és imádkozzál értünk az Úrhoz, a te Istenedhez, ezért az egész maradékért; hiszen kevesen maradtunk a sokból, mint szemeid láthatják rajtunk:
3hogy jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen menjünk és a dolgot, amit cselekedjünk.
4És azt mondta nekik Jeremia próféta: Meghallgattam. íme én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez a ti szavaitok szerint; és lesz, hogy minden szót, amit felel nektek az Úr, megjelentek nektek, egy szót sem tartok vissza tőletek.
5Ők pedig azt mondták Jeremiának: Legyen az Úr ellenünk igaz és hű tanú, hogy egészen aszerint a szó szerint fogunk cselekedni, amit az Úr, a te Istened küld nekünk.
6Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, akihez mi most téged küldünk, hogy jól legyen dolgunk, mert hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünk szavára.
7És történt tíz nap múlva, hogy az Úr szava lett Jeremiához;
8és hívatta Johánánt, Káreah fiát és a seregvezéreket mind, akik vele voltak, és az egész népet kicsinytől nagyig,
9és azt mondta nekik: így mondta az Úr, Izráel Istene, akihez engem küldtetek, hogy könyörgéseteket elébe hullassam:
10Ha megmaradván megmaradtok ebben az országban, akkor építelek titeket és nem rombollak, plántállak titeket és nem gyomlállak; mert megbántam a rosszat, amit cselekedtem veletek.
11Ne féljetek a babilóniai királytól, akitől úgy féltek, ne féljetek tőle, mond az Úr, mert veletek vagyok én, hogy megtartsalak és kiszabadítsalak titeket kezéből.
12És irgalmasságot adok irántatok, hogy irgalmaz nektek; és visszavisz benneteket földetekre.
13Ha pedig ti azt mondjátok: Nem akarunk ebben az országban lakni; nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,
14mondván: Nem, hanem bemegyünk Egyiptom országába, ahol nem látunk háborút és kÚrtszót nem hallunk, és a kenyérre nem éhezünk; és ott akarunk lakni:
15akkor most ezért halljátok meg az Úr szavát, Júda maradéka: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha ti mindenáron Egyiptomra fordítjátok orcátokat, hogy bemenjetek és bementek, hogy ott legyetek jövevények:
16akkor a kard, amelytől ti féltek, ott ér el benneteket Egyiptom országában; és az éhség, ami miatt ti aggódtok, oda megy utánatok Egyiptomba, és ott haltok meg.
17És mindazok az emberek, akik orcájukat Egyiptomra fordítják, hogy bemenjenek és jövevények legyenek ott, meg fognak halni kard által, éhség által és dögvész által; és nem lesz belőlük, aki megmarad és megmenekül a veszedelemből, melyet én hozok rájuk.
18Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Amiképpen kiöntetett haragom és hevem Jeruzsálem lakosaira, úgy ömlik ki hevem reátok, ha bementek Egyiptomba; és lesztek átokká és borzalommá és szidalommá és gyalázattá, és nem látjátok többé ezt a helyet.
19Az Úr szólt felőletek, Júda maradéka, ne menjetek be Egyiptomba! Tudván tudjátok meg, hogy én megintettelek titeket ma.
20Mert saját magatokat csaltátok meg. Hiszen ti ezzel küldtetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Imádkozzál értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz; és egészen aszerint, amint az Úr, a mi Istenünk mondja, úgy jelentsd meg nekünk, és megcselekesszük:
21mikor pedig ma megjelentettem nektek, hát nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, és semmire, amivel engem hozzátok küldött.
22Most tehát tudván tudjátok meg, hogy karddal, éhséggel és döghalállal haltok meg azon a helyen, ahova menni akartok, hogy ott legyetek jövevények.