Jeremiah 42
1 És előállt minden seregvezér, és Johánán, Káreah fia, és Jezanja, Hósája fia, és az egész nép kicsinytől nagyig,
2 és azt mondták Jeremia prófétának: Ó hulljon könyörgésünk elődbe, és imádkozzál értünk az Úrhoz, a te Istenedhez, ezért az egész maradékért; hiszen kevesen maradtunk a sokból, mint szemeid láthatják rajtunk:
3 hogy jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen menjünk és a dolgot, amit cselekedjünk.
4 És azt mondta nekik Jeremia próféta: Meghallgattam. íme én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez a ti szavaitok szerint; és lesz, hogy minden szót, amit felel nektek az Úr, megjelentek nektek, egy szót sem tartok vissza tőletek.
5 Ők pedig azt mondták Jeremiának: Legyen az Úr ellenünk igaz és hű tanú, hogy egészen aszerint a szó szerint fogunk cselekedni, amit az Úr, a te Istened küld nekünk.
6 Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, akihez mi most téged küldünk, hogy jól legyen dolgunk, mert hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünk szavára.
7 És történt tíz nap múlva, hogy az Úr szava lett Jeremiához;
8 és hívatta Johánánt, Káreah fiát és a seregvezéreket mind, akik vele voltak, és az egész népet kicsinytől nagyig,
9 és azt mondta nekik: így mondta az Úr, Izráel Istene, akihez engem küldtetek, hogy könyörgéseteket elébe hullassam:
10 Ha megmaradván megmaradtok ebben az országban, akkor építelek titeket és nem rombollak, plántállak titeket és nem gyomlállak; mert megbántam a rosszat, amit cselekedtem veletek.
11 Ne féljetek a babilóniai királytól, akitől úgy féltek, ne féljetek tőle, mond az Úr, mert veletek vagyok én, hogy megtartsalak és kiszabadítsalak titeket kezéből.
12 És irgalmasságot adok irántatok, hogy irgalmaz nektek; és visszavisz benneteket földetekre.
13 Ha pedig ti azt mondjátok: Nem akarunk ebben az országban lakni; nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,
14 mondván: Nem, hanem bemegyünk Egyiptom országába, ahol nem látunk háborút és kÚrtszót nem hallunk, és a kenyérre nem éhezünk; és ott akarunk lakni:
15 akkor most ezért halljátok meg az Úr szavát, Júda maradéka: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha ti mindenáron Egyiptomra fordítjátok orcátokat, hogy bemenjetek és bementek, hogy ott legyetek jövevények:
16 akkor a kard, amelytől ti féltek, ott ér el benneteket Egyiptom országában; és az éhség, ami miatt ti aggódtok, oda megy utánatok Egyiptomba, és ott haltok meg.
17 És mindazok az emberek, akik orcájukat Egyiptomra fordítják, hogy bemenjenek és jövevények legyenek ott, meg fognak halni kard által, éhség által és dögvész által; és nem lesz belőlük, aki megmarad és megmenekül a veszedelemből, melyet én hozok rájuk.
18 Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Amiképpen kiöntetett haragom és hevem Jeruzsálem lakosaira, úgy ömlik ki hevem reátok, ha bementek Egyiptomba; és lesztek átokká és borzalommá és szidalommá és gyalázattá, és nem látjátok többé ezt a helyet.
19 Az Úr szólt felőletek, Júda maradéka, ne menjetek be Egyiptomba! Tudván tudjátok meg, hogy én megintettelek titeket ma.
20 Mert saját magatokat csaltátok meg. Hiszen ti ezzel küldtetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Imádkozzál értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz; és egészen aszerint, amint az Úr, a mi Istenünk mondja, úgy jelentsd meg nekünk, és megcselekesszük:
21 mikor pedig ma megjelentettem nektek, hát nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, és semmire, amivel engem hozzátok küldött.
22 Most tehát tudván tudjátok meg, hogy karddal, éhséggel és döghalállal haltok meg azon a helyen, ahova menni akartok, hogy ott legyetek jövevények.