Isaiah 40
1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, azt mondja Istenetek;
2 beszéljetek szívére Jeruzsálemnek, és hirdessétek ki neki, hogy letelt hadi szolgálata, hogy le van fizetve bűne; mert kétszerest vett az Úr kezéből minden vétkeiért.
3 Hallga! kikiáltó a sivatagban: Az Úrnak útját készítsétek el; csináljatok a pusztaságban egyenes utat Istenünknek!
4 Minden völgy felemelkedjék, és minden hegy és halom lesüllyedjen, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a hegylánc hegyhasadékká!
5 És megjelenik az Úr dicsősége, és meglátja minden test egyetemben; [mert az Úr szája szólott].
6 Hallga! azt mondta: Kiálts! és azt mondtam: Mit kiáltsak? Minden test fű és minden szépsége olyan, mint a mező virága.
7 Elszárad a fű, elhervad a virág ha az Úr szele rá fuvall; [bizony fű a nép]!
8 Elszárad a fű, elhervad a virág; de a mi Istenünk szava megáll örökké!
9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Cion; emeld fel hangodat erővel, örömmondó Jeruzsálem! Emeld fel, ne félj, mondd Júda városainak: Ímhol van Istenetek,
10 ímhol az én Uram: Az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik; íme az ő bére vele van, és megfizetése előtte!
11 Mint pásztor, nyáját legelteti, karjával összetereli, a bárányokat ölébe veszi, a szoptatókat vezetgeti.
12 Ki mérte meg markával a vizeket, és mérte ki arasszal az egeket, és fogta mércébe a föld porát; tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat?
13 Ki mérte ki az Urnak lelkét, ki az ő tanácsosa, hogy őt tanítsa?
14 Kivel tanácskozott, aki oktatta őt, és tanította őt az igazság ösvényére; és tanította őt tudományra, és ismertette meg vele az értelem útját.
15 Íme, a nemzetek annyinak számítanak, mint egy csepp a vedren, mint a mérleg pora; íme szigeteket porszemként emel fel:
16 és a Libánon nem lenne elég tűzre, és vadja nem elég égő áldozatra.
17 A pogányok mind semmik őelőtte; a semminél és Úrességnél kevesebbet számítanak nála:
18 kihez hasonlítjátok tehát Istent; és mely ábrázolatot állítotok mellé?
19 Az istenképet megönti a mester, és az ötvös kiveri azt arannyal; és ezüst láncokat önt reá:
20 aki szegény áldozni, fát választ, mely nem rothad; bölcs mestert keres magának, hogy felállítsa az istenképet, meg ne inogjon.
21 Hát nem tudjátok, hát nem hallottátok, hát nem mondták meg nektek kezdettől fogva; hát nem értettétek meg a föld alapvetését?
22 (Aki a föld kereksége felett trónol, úgy, hogy lakosai olyanok, mint a sáskák; aki kiteríti az eget, mint a fátylat, és kifeszíti azt, mint sátrat, lakásra;
23 aki a fejedelmeket semmivé teszi, a föld bíráit olyanokká teszi, mint a semmiség?
24 Még el sincsenek ültetve, még el sincsenek vetve, még nem is gyökerezik a földben törzsük; máris rájuk fuvall, és elszáradnak, és forgószél viszi el őket, mint a polyvát.)
25 Kihez hasonlítotok hát engem, hogy hasonló volnék, mond a Szent?
26 Emeljétek szemeiteket a magasba; és lássátok, ki teremtette ezeket? Aki szám szerint kivonultatja seregüket; valamennyiüket nevén szólítja [hatalma nagysága és szilárd ereje folytán] egy sem hiányzik.
27 Miért mondod, Jákób, és beszéled, Izráel: El van rejtve utam az Úr elől, és az én Istenemet kikerüli ügyem?
28 Hát nem tudod, vagy nem hallottad, örökkévaló Isten az Úr, aki a föld végeit teremtette? Nem fárad el és nem lankad el;kikutathatatlan az ő értelme:
29 aki a fáradtnak erőt ad, és az erőtlennek erejét megsokasítja.
30 És elfáradhatnak az ifjak, ellankadhatnak. és a vitézek elbukván elbukhatnak;
31 de akik az Urat várják, erőt váltanak: [szárnyra kelnek, mint a sasok] futnak és nem lankadnak, járnak és nem fáradnak.