Genesis 6
1 És történt, hogy az ember elkezdett sokasodni a föld színén, és leányaik születtek nékik.
2 Akkor az Isten fiai meglátták az ember leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megszerettek.
3 Akkor azt mondta az Úr: Ne tartson az én leheletem az emberben örökké, mivelhogy ő is test; hanem legyenek napjai százhúsz esztendők.
4 Az óriások voltak a földön azokban a napokban, és azután is, mikor az Isten fiai bementek az ember lányaihoz és azok szültek nekik - ezek azok a hősök, akik ősidőktől voltak, a hírneves emberek.
5 Akkor látta az Úr, hogy nagy lett az ember gonoszsága a földön; és szíve gondolatainak minden képzelme csak gonosz egész nap.
6 És megbánta az Úr, hogy az embert megalkotta a földön, és fájlalta szívében.
7 És azt mondta az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a föld színéről embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig; mert megbántam, hogy alkottam őket.
8 De Noé kegyelmet talált az Úr szemeiben.
9 Ezek Noé történetei. Noé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai között; az Istennel járt Noé.
10 És három fiút nemzett Noé: Sémet, Hámot és Jáfetet.
11 A föld pedig megromlott volt az Isten előtt, és tele volt a föld erőszakkal.
12 És látta Isten a földet, és íme meg volt romolva, mert minden test megrontotta útját a földön.
13 Akkor azt mondta Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mert megtelt tőlük a föld erőszakkal, és íme én elvesztem őket a földdel együtt.
14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, csupa rekeszekkel csináld a bárkát; és szurkozd be azt belül és kívül szurokkal.
15 És ekképpen csináld azt: háromszáz sing a bárka hossza, ötven sing a szélessége és harminc sing a magassága.
16 Fénynyílást csinálj a bárkára, és egy singnyire fejezd be azt fölülről, és a bárka ajtaját az oldalára tedd; alsó, második és harmadik emeleti rekeszekkel csináld azt.
17 Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, elpusztítani minden testet, amelyben életnek lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, meghal.
18 De teveled felállítom az én frigyemet, menj be azért a bárkába te és fiaid, és a te feleséged és fiaid feleségei veled.
19 És mindenből, ami él, minden testből kettőt vígy be a bárkába, hogy életben tartsd magaddal; hím és nőstény legyen.
20 A madárból neme szerint és a baromból neme szerint, mindenből, ami a földön csúszik-mászik, neme szerint; mindenből kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
21 Te pedig végy magadnak minden eledelből, melyet enni szoktak, és takarítsd be magadhoz, hogy legyen neked és nekik ételül.
22 És megtette Noé; egészen úgy tett, amint Isten parancsolta neki.