1És az Úr meglátogatta Sárát, amiképpen mondotta; és úgy cselekedett az Úr Sárával, amiképpen szólott.
2És teherbe esett és szült Sára Ábrahámnak egy fiút vénségére; arra az időre, melyet mondott Isten.
3És Ábrahám az ő fiának nevét, aki született neki, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte.
4És körülmetélte Ábrahám az ő fiát, Izsákot nyolcnapos korában; amiképpen parancsolta neki Isten.
5És Ábrahám százéves volt, mikor fia, Izsák született neki.
6És azt mondta Sára: Kacagást szerzett nekem Isten; mindenki, aki hallja, kacag rajtam.
7Ki mondta volna Ábrahámnak: Fiakat szoptat Sára; mert fiút szültem vénségére.
8Mikor megnőtt a gyermek, elválasztották; és Ábrahám nagy lakomát rendezett azon a napon, mikor Izsákot elválasztották.
9Mikor pedig Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit Ábrahámnak szült, kacagni látta,
10azt mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és fiát; mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal.
11De Ábrahám szemeiben nagyon szomorú volt a dolog az ő fiáért.
12És azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen szomorúság a szemedben a gyermekért és szolgálódért, mindenben, amit mond neked Sára, hallgass a szavára; mert Izsákban neveztetik neked mag.
13De a szolgáló fiát is nemzetté teszem; mert a te magod ő.
14És korán felkelt Ábrahám reggel, és vett kenyeret és egy tömlő vizet és Hágárnak adta, a vállára tette a gyermeket is, és elküldte őt; ő pedig elment és Beérseba pusztájában bolyongott.
15És mikor a víz kifogyott a tömlőből; a gyermeket az egyik bokor alá dobta.
16És elment és leült mintegy nyíllövésnyi távolságban, mondván: Ne lássam, mikor a gyermek meghal; leült tehát átellenben, és felemelte szavát és sírt.
17És meghallotta Isten a gyermek hangját, és lekiáltott Isten angyala Hágárnak az égből, és azt mondta neki: Mi a bajod, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját ott, ahol van.
18Kelj fel, emeld fel a gyermeket, és fogd őt kezedbe; mert nagy nemzetté teszem őt.
19Akkor megnyitotta Isten a szemeit, és látott egy vízforrást; és odament és megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a gyermeket.
20És Isten a gyermekkel volt és az megnőtt; és a pusztában lakott, és lövész lett, íjász.
21És Párán pusztáján lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
22És történt abban az időben, hogy azt mondta Abimélek és Pikol, az ő hadvezére, Ábrahámnak, mondván: Isten veled van mindenben, amit cselekszel.
23Most azért esküdjél meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokságot ellenem, sem fiam, sem unokám ellen: amilyen szívességet én gyakoroltam veled, olyat gyakorolsz te énvelem és az országgal, amelyben jövevény voltam.
24És azt mondta Ábrahám: Én megesküszöm.
25Akkor Ábrahám szemrehányást tett Abiméleknek annak a kútnak az ügyében, melyet erővel elvettek Abimélek szolgái.
26És Abimélek azt mondta: Nem tudom, ki csinálta ezt a dolgot; te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, csak ma.
27Akkor Ábrahám juhokat és marhákat vett és Abiméleknek adta; és szövetséget kötöttek egymással.
28És Ábrahám a nyájból hét juhot külön állított.
29És azt mondta Abimélek Ábrahámnak: Mire való ez a hét juh, melyet külön állítottál?
30És azt mondta: Hét juhot fogadj el kezemből; hogy az legyen nekem bizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat.
31Azért nevezik azt a helyet Beérsebának; mert ott esküdtek meg ők ketten.
32Így kötöttek szövetséget Beérsebában; aztán felkelt Abimélek és hadvezére, Pikol, és visszatértek a filiszteusok földjére.
33És ültetett egy tamariszkfát Beérsebában; és segítségül hívta ott az Úrnak, az örökkévaló Istennek nevét.
34És sok ideig tartózkodott Ábrahám a filiszteusok földjén.