Genesis 21
1 És az Úr meglátogatta Sárát, amiképpen mondotta; és úgy cselekedett az Úr Sárával, amiképpen szólott.
2 És teherbe esett és szült Sára Ábrahámnak egy fiút vénségére; arra az időre, melyet mondott Isten.
3 És Ábrahám az ő fiának nevét, aki született neki, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte.
4 És körülmetélte Ábrahám az ő fiát, Izsákot nyolcnapos korában; amiképpen parancsolta neki Isten.
5 És Ábrahám százéves volt, mikor fia, Izsák született neki.
6 És azt mondta Sára: Kacagást szerzett nekem Isten; mindenki, aki hallja, kacag rajtam.
7 Ki mondta volna Ábrahámnak: Fiakat szoptat Sára; mert fiút szültem vénségére.
8 Mikor megnőtt a gyermek, elválasztották; és Ábrahám nagy lakomát rendezett azon a napon, mikor Izsákot elválasztották.
9 Mikor pedig Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit Ábrahámnak szült, kacagni látta,
10 azt mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és fiát; mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal.
11 De Ábrahám szemeiben nagyon szomorú volt a dolog az ő fiáért.
12 És azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen szomorúság a szemedben a gyermekért és szolgálódért, mindenben, amit mond neked Sára, hallgass a szavára; mert Izsákban neveztetik neked mag.
13 De a szolgáló fiát is nemzetté teszem; mert a te magod ő.
14 És korán felkelt Ábrahám reggel, és vett kenyeret és egy tömlő vizet és Hágárnak adta, a vállára tette a gyermeket is, és elküldte őt; ő pedig elment és Beérseba pusztájában bolyongott.
15 És mikor a víz kifogyott a tömlőből; a gyermeket az egyik bokor alá dobta.
16 És elment és leült mintegy nyíllövésnyi távolságban, mondván: Ne lássam, mikor a gyermek meghal; leült tehát átellenben, és felemelte szavát és sírt.
17 És meghallotta Isten a gyermek hangját, és lekiáltott Isten angyala Hágárnak az égből, és azt mondta neki: Mi a bajod, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját ott, ahol van.
18 Kelj fel, emeld fel a gyermeket, és fogd őt kezedbe; mert nagy nemzetté teszem őt.
19 Akkor megnyitotta Isten a szemeit, és látott egy vízforrást; és odament és megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a gyermeket.
20 És Isten a gyermekkel volt és az megnőtt; és a pusztában lakott, és lövész lett, íjász.
21 És Párán pusztáján lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
22 És történt abban az időben, hogy azt mondta Abimélek és Pikol, az ő hadvezére, Ábrahámnak, mondván: Isten veled van mindenben, amit cselekszel.
23 Most azért esküdjél meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokságot ellenem, sem fiam, sem unokám ellen: amilyen szívességet én gyakoroltam veled, olyat gyakorolsz te énvelem és az országgal, amelyben jövevény voltam.
24 És azt mondta Ábrahám: Én megesküszöm.
25 Akkor Ábrahám szemrehányást tett Abiméleknek annak a kútnak az ügyében, melyet erővel elvettek Abimélek szolgái.
26 És Abimélek azt mondta: Nem tudom, ki csinálta ezt a dolgot; te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, csak ma.
27 Akkor Ábrahám juhokat és marhákat vett és Abiméleknek adta; és szövetséget kötöttek egymással.
28 És Ábrahám a nyájból hét juhot külön állított.
29 És azt mondta Abimélek Ábrahámnak: Mire való ez a hét juh, melyet külön állítottál?
30 És azt mondta: Hét juhot fogadj el kezemből; hogy az legyen nekem bizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat.
31 Azért nevezik azt a helyet Beérsebának; mert ott esküdtek meg ők ketten.
32 Így kötöttek szövetséget Beérsebában; aztán felkelt Abimélek és hadvezére, Pikol, és visszatértek a filiszteusok földjére.
33 És ültetett egy tamariszkfát Beérsebában; és segítségül hívta ott az Úrnak, az örökkévaló Istennek nevét.
34 És sok ideig tartózkodott Ábrahám a filiszteusok földjén.