1És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
2íme elhívtam név szerint Becalélt, a Húr fiának, Urinak fiát Júda törzséből.
3És betöltöttem őt isteni szellemmel bölcsességben, értelemben, tudásban és minden munkában.
4Terveket kigondolni: dolgozni aranyban, ezüstben és rézben.
5Befoglalni való kő vésésében és fafaragásban; egyáltalán minden munka elkészítésében.
6És íme én mellé adtam Oholiábot, Ahiszámák fiát, Dán törzséből, és minden bölcs szívű ember szívébe adtam bölcsességet, hogy készítsenek el mindent, amit neked parancsoltam.
7A találkozás sátorát, a ládát a törvénynek és a reá való fedelet; és a sátor egész felszerelését.
8Tudniillik az asztalt és felszerelését, a tiszta gyertyatartót és egész felszerelését; és a füstölő oltárt.
9Az égő áldozati oltárt és egész felszerelését; a medencét és állványát.
10A szolgálati ruhákat: tudniillik Áron papnak szent ruháit, és fiainak papi ruháit.
11A kenet-olaját, és a fűszerszámos füstölőszert a szenthely számára. Egészen úgy csinálják, mint ahogy parancsoltam neked.
12És így szólt az Úr Mózesnek, mondván:
13És te beszélj Izráel fiaival, mondván: Csak az én szombataimat megtartsátok; mert az a jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre arra nézve, hogy tudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek.
14Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szentség az nektek: aki megszentségteleníti, halállal lakol; mert bárki legyen, aki azon valami munkát végez, irtassék ki az a lélek az ő népe közül.
15Hat napon át kell munkát tenni, de a hetedik napon szombat van, szent ünnepi nyugalom az Úrnak; aki munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon.
16Megtartsák tehát Izráel fiai a szombatot: végrehajtván a szombatot nemzedékről nemzedékre örök szövetségül.
17Köztem és Izráel fiai közt jel az örökre; mert hat napon készítette az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megszűnt és felüdült.
18És mikor elvégezte vele való beszédét a Szináj hegyén, átadta Mózesnek a törvény két tábláját; kőtáblák voltak, Isten ujjával írva.