Ephesians 4
1 Kérlek tehát titeket, én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltón járjatok ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívattatok
2 minden alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretettel,
3 igyekezvén megőrizni a Lélek egységét a szeretet kötelékében.
4 Egy test és egy Lélek, mint ahogy elhivatásotoknak egy reménysége alatt hívattatok is el,
5 egy Úr, egy hit, egy keresztség,
6 egy Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek felett és mindenek által és mindnyájatokban ott van.
7 De közülünk minden egyesnek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott a kegyelem.
8 Ezért mondja az Írás, hogy felmenvén a magasba, foglyokat ejtett fogságba, és ajándékokat adott az embereknek.
9 Az pedig, hogy felment, mit tesz, hanem azt, hogy le is jött előbb a föld alsóbb részeire.
10 Aki lejött, ugyanaz, mint aki fel is ment minden egek fölé, hogy beteljesítsen mindent.
11 És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul
12 a szentek tökéletesítésére, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére;
13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, teljes férfiasságra, a krisztusi teljesség életkorának mértékére;
14 hogy ne legyünk többé gyermekek, akiket a tanításnak minden szele habként hány-vet és űz-hajt az emberek fortélyával, a tévelygés praktikájához való ravaszságával;
15 hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fő, a Krisztusban,
16 akiből az egész test, a támogatásnak minden kapcsa által egybeillesztve és egyesítve, minden egyes tagnak a maga mértékével való munkálkodásához képest a testnek növekedését végzi a maga építésére, szeretetben.
17 Azt mondom tehát, és bizonnyal mondom az Úrban, hogy ti többé ne úgy járjatok, mint a többi pogányok járnak az ő elméjük hiábavalóságában,
18 el lévén sötétedve gondolkodásukban, elidegenedve az Isten életétől a tudatlanság miatt, mely szívük megkeményedése miatt van bennük;
19 mint akik elfásulva a kicsapongásnak adták magukat, minden tisztátalanság űzésére, kapzsiságból.
20 De ti nem így tanultátok a Krisztust,
21 ha valóban őt hallottátok és őbenne úgy taníttattatok, mint igazság a Jézusban;
22 hogy vetkezzétek le, ami előbbeni magatok viseletét illeti, az óembert, mely meg van romolva a csalárd kívánságok folytán;
23 és újuljatok meg elmétek lelkében,
24 és öltözzétek fel az új embert, mely Isten szerint van teremtve igazságban és valóságos szentségben.
25 Ezért levetvén a hazugságot, beszéljetek igazságot, ki-ki az ő felebarátjával; mert egymásnak tagjai vagyunk.
26 Haragudjatok bár, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen haragotokon,
27 és az ördögnek helyet ne adjatok.
28 A lopó többé ne lopjon, hanem inkább fáradozzék, kezeivel munkálván a jót, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29 Semmi ocsmány szó a ti szátokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a hiány építésére, hogy kegyelmet közöljön a hallgatókkal.
30 És ne szomorítsátok meg az Istennek Szentlelkét, amellyel elpecsételtettetek a váltság napjára.
31 Minden keserűség, düh, harag, kiáltás és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;
32 hanem legyetek egymáshoz szívesek, jószívűek, megbocsátván egy másnak, miképpen az Isten is Krisztusban megbocsátott nektek.