Bible

1 És mikor majd bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; és birtokodba veszed és benne laksz: 2 akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amit behordasz földedről, melyet az Úr, a te Istened ad neked, és tedd kosárba; és menj el arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy ott lakassa nevét. 3 És menj be a paphoz, aki lesz azokban a napokban; és mondd neki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejutottam abba az országba, melyről megesküdött az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja. 4 Akkor vegye el a pap a kosarat kezedből; és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé. 5 Erre felelj és mondd az Úr előtt, a te Istened előtt: Bolygó arámi volt atyám, ki mikor lement Egyiptomba, jövevény volt ott kevesedmagával; és ott nagy, erős és nagyszámú nemzetté lett. 6 De mivel az egyiptomiak rosszul bántak velünk és elnyomtak bennünket, és kemény szolgálatot tettek reánk: 7 kiáltottunk az Úrhoz, atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, fáradságunkat és elnyomatásunkat; 8 és kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral és nagy rettenetességgel; és jelekkel és csodákkal. 9 És behozott bennünket erre a helyre; és nekünk adta ezt az országot, mely egy tejjel és mézzel folyó ország. 10 És most, íme behoztam a föld gyümölcsének zsengéjét, melyet adtál nekem, Uram. És tedd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt; 11 és örvendezzél mindazon a jón, amit adott neked az Úr, a te Istened, és a te házadnak; te és a lévita és a jövevény, aki közötted van. 12 Mikor teljesen megfizetted termésed minden tizedét a harmadik évben, a tized évben; és odaadtad a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek kapuidban és elégedjenek meg: 13 akkor mondd ezt az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szentséget a házból, és oda is adtam azt a lévitának és a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, egészen a te parancsolatod szerint, melyet parancsoltál nekem; nem hágtam át és nem felejtettem el parancsolataid közül egyet sem. 14 Nem ettem belőle, ha gyászoltam, nem takarítottam ki belőle, ha tisztátalan voltam, és nem adtam belőle halott számára; hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára, egészen úgy cselekedtem, amint parancsoltad nekem. 15 Oh tekints le szentséged lakhelyéből, az égből, és áldd meg a te népedet, Izráelt, és a földet, melyet nekünk adtál; amiképpen megesküdtél atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó országot. 16 E mai nap az Úr, a te Istened azt parancsolta neked, hogy cselekedd meg ezeket a törvényeket és ítéleteket; tartsd meg tehát, és cselekedd meg őket teljes szívedből és teljes lelkedből. 17 Az Úrral kimondattad ma, hogy Istened lesz neked; és hogy az ő útain jársz; és hogy megtartod törvényeit, parancsolatait és ítéleteit; és hogy hallgatsz a szavára 18 Az Úr pedig kimondatta veled ma, hogy tulajdon népe leszel neki, és hogy megtartod minden parancsolatát; 19 és hogy dicséretre, hírre és dicsőségre emel téged minden nemzet felett, akiket alkotott; és hogy szent népe leszel az Úrnak, a te Istenednek, amiképpen szólott.