2 Samuel 19
1 Mikor Jóábnak jelentették: íme a király sír és gyászol Absálomért;
2 és a győzelem gyászra fordult aznap az egész népre nézve; mert meghallotta a nép aznap, mondván: Bánkódik a király a fiáért;
3 úgyhogy a nép lopózkodva ment be aznap a városba; mint ahogyan a szégyent vallott nép szokott belopózkodni, mikor megfutamodik a háborúban;
4 a király pedig eltakarta arcát és nagy hangon kiáltott a király: Fiam, Absálom, Absálom, fiam, fiam;
5 akkor bement Jóáb a királyhoz a házba, és azt mondta: Mind megszégyenítetted ma szolgáid orcáját, akik megmentették ma életedet és fiaid és leányaid életét, és feleségeid életét és másodfeleségeid életét;
6 azokat szeretvén, akik gyűlölnek téged és azokat gyűlölvén, akik szeretnek téged; mert kimutattad ma, hogy előtted fejedelmek és szolgák semmik, mert megtudtam ma, hogy csak Absálom élne, ha mi mind meghaltunk volna is ma, hát az volna helyes a te szemeidben.
7 Most tehát kelj fel, eredj ki, és beszélj szolgáidnak szívére; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem mégy, nem marad melletted az éjjel senki, és ez nagyobb veszedelem lesz rád nézve mindannál a veszedelemnél, ami ért téged ifjúságodtól fogva mind mostanáig.
8 Erre felkelt a király és kiült a kapuba; és elhíresztelték az egész népnek, mondván: íme a király a kapuban ül!; mire az egész nép bement a király elé. Miután pedig Izráel elmenekült, ki-ki a maga sátorába; [17]
9 civódás támadt az egész nép közt Izráel minden törzsében, mondván: A király szabadított ki bennünket ellenségeink kezéből, és ő mentett meg bennünket a filiszteusok kezéből, és most el kellett menekülnie az országból Absálom elől;
10 de Absálom, akit királlyá kentünk magunk felett, meghalt a háborúban: most hát miért hallgattok a király visszahozatalával?
11 Erre Dávid király elküldött Cádók és Abjátár papokhoz, mondván: Beszéljetek Júda véneivel, mondván: Miért akartok utolsók lenni a királynak házához való visszavitelében; mikor egész Izráel szava eljutott a királyhoz az ő házába?
12 Ti testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók a király visszavitelében?
13 Amászának pedig azt mondjátok: Nemde csontom és húsom vagy te? Úgy cselekedjék velem az Úr és úgy folytassa, hogy hadvezér leszel színem előtt minden időben Jóáb helyett.
14 Így meghajlította Júda minden emberének, mint egy embernek szívét; úgyhogy elküldtek a királyhoz: Térj vissza te, és minden szolgád.
15 Mikor a király visszatért és megérkezett a Jordánhoz; Júda is megérkezett Gilgálba, a király elé menvén, hogy átvigye a királyt a Jordánon.
16 Sietett Simei is, Gérá fia, a Bahurimból való benjámini; hogy Júda embereivel együtt menjen Dávid király elé.
17 És ezer ember volt vele Benjáminból, és Cibá, Saul házának legénye, és vele tizenöt fia és húsz szolgája; és áttörekedtek a Jordánon a király elé.
18 És mikor a komp átment, hogy átszállítsa a király házát és így szívességet tegyen neki; akkor Simei, Gérá fia, leborult a király előtt, mihelyt túl volt a Jordánon,
19 és azt mondta a királynak: Ne rója fel uram bűnömet, és ne emlékezzél meg arról, amit vétett szolgád azon a napon, melyen kivonultál Jeruzsálemből; szívére ne vegye a király.
20 Mert beismeri szolgád, hogy vétkeztem; de íme ma elsőnek érkeztem József egész házából, lejövén uram királyom elé.
21 Mikor erre Abisai, Cerujá fia felszólalt és azt mondta: Nem kell-e megölni Simeit azért, mert átkozta az Úr felkentjét?;
22 akkor Dávid azt mondta: Mi közöm hozzátok, Cerujá fiai, hogy ma legyetek nekem kísértőmmé? Szabad ma valakit megölni Izráelben, mikor ugye tudom, hogy én ma vagyok király Izráel felett?
23 És azt mondta a király Simeinek: Nem halsz meg; és megesküdött neki a király.
24 Mefibóset pedig, Saul fia, úgy ment le a király elé, hogy nem hozatta rendbe lábait, nem hozatta rendbe szakállát és nem mosatta ki ruháit attól a naptól fogva, mikor a király elment addig a napig, mikor békességben megérkezett.
25 Akkor aztán, mikor bement Jeruzsálemben a király elé; azt mondta neki a király: Miért nem jöttél el velem, Mefibóset?
26 És azt mondta: Uram király, a szolgám cserbenhagyott engem: szolgád ugyanis aztmondta: Megnyergeltetem szamaramat, ráülök és elmegyek a királlyal, mert szolgád sánta;
27 ő pedig megrágalmazta szolgádat uram királyom előtt. De uram királyom olyan, mint az Isten angyala; tedd hát azt, amit jónak látsz.
28 Hiszen atyám egész háza nem volt más uram királyomnak, mint csupa halálra való ember, mégis azok közé tetted szolgádat, akik asztalodnál esznek; hát mi igazságom van még nekem, és mi kérni valóm a királytól?
29 És azt mondta neki a király: Miért beszélnéd tovább dolgaidat? Azt mondom: Te és Cibá osszátok meg a mezőt.
30 Mefibóset pedig azt mondta a királynak: Az egészet is elveheti; csakhogy uram királyom békességben megérkezett házához.
31 A gileádi Barzillai is lejött Rógelimből; és átment a királlyal a Jordánon,
32 hogy a Jordánnál búcsúzzon el tőle.Barzillai pedig igen öreg ember volt, nyolcvanesztendős; és ő tartotta a királyt, míg Mahanajimban lakott, mert igen gazdag ember volt.
33 És azt mondta a király Barzillainak: Te jöjj át velem, és eltartalak téged magamnál Jeruzsálemben.
34 De Barzillai azt mondta a királynak: Hány az én életem éveinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe?
35 Nyolcvanesztendős vagyok én ma; tudhatok-e különbséget tenni jó és rossz között; vagy érezheti-e szolgád annak az ízét, amit eszem és iszom; vagy gyönyörködhetem-e még az énekesek és énekesnők hangjában: miért legyen tehát szolgád még terhére uram királyomnak?
36 Csak éppen a Jordánon megy át szolgád a királlyal. Miért is adná a király nekem ezt a viszonzást;
37 hadd térjen vissza szolgád, hogy haljak meg városomban atyám és anyám sírjánál: hiszen íme szolgád, Kimhám, átmehet uram királyommal, hogy tégy vele, amit jónak látsz.
38 És azt mondta a király: Velem Kimhám jön, és én azt teszem vele, amit te jónak látsz; veled pedig mindent azt teszek, amit jobban szeretsz részemről.
39 Mikor aztán az egész nép átkelt a Jordánon, a király is átkelt; megcsókolta a király Barzillait és megáldotta őt. Azzal ő visszatért a maga helységébe;
40 a király pedig továbbment Gilgálba, Kimhám is vele ment, és Júda egész népe. És mikor így átvitték a királyt, éspedig Izráel népének fele is;
41 egyszerre csak megjelent a királynál Izráel egész férfi-népessége; és azt mondták a királynak: Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, és hozták át a királyt és házát a Jordánon, és egyáltalán Dávid minden emberét vele?
42 De szót emelt Júda minden embere Izráel emberei ellen: Mert közel van hozzám a király, hát miért lobbantál fel e miatt a dolog miatt? Talán ettünk a királyból, vagy feltálalva feltálalták nekünk?
43 És feleltek Izráel emberei Júda embereinek, és azt mondták: Tízszeres részem van a királyban, még Dávidban is nekem tefölötted, hát miért vettél engem kevésbe, és nem az én szavam volt-e az első, hogy hozzuk vissza királyomat? Erre még keményebb lett Júda embereinek szava, mint Izráel embereinek szava.