2 Samuel 17
1 És azt mondta Ahitófel Absálomnak: Engedd, hogy válasszak tizenkétezer embert, és az éjjel felkeljek és üldözőbe vegyem Dávidot.
2 Így éppen akkor megyek rá, mikor ő fáradt és lankadt kezű; és megijesztem őt, úgyhogy elfut az egész nép, mely vele van. Akkor egyedül a királyt vágom le;
3 az egész népet pedig visszahozom hozzád. Mikor az egész visszatér, azok az emberek, akiket te most keresel; az egész nép békén marad.
4 Ugyan helyes volt a beszéd Absálom szemeiben és Izráel véneinek szemeiben is mind;
5 mégis azt mondta Absálom: Szólítsd csak az arki Húsait is; hadd halljuk, mi van az ő szájában is.
6 És mikor bement Húsai Absálomhoz, azt mondta neki Absálom, mondván: Ezt meg ezt mondta Ahitófel; megfogadjuk-e szavát, vagy ne, szólj te.
7 És azt mondta Húsai Absálomnak: Ez egyszer nem jó a tanács, melyet Ahitófel tanácsolt.
8 Aztán azt mondta Húsai: Te ismered atyádat és embereit, hogy hősök és elkeseredett lelkűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn; és atyád harcos ember, tehát nem szokott a néppel éjjelezni.
9 Ha már most ő el van rejtőzve valamely gödörben vagy valamely helyen, és megesik, hogy ő rohan rájuk először, és meghallja valaki és azt mondja: Vereség érte a népet, mely Absálomot követi;
10 akkor, ha olyan derék ember is valaki, hogy olyan a szíve, mint az oroszlán szíve, az is bizonnyal megolvad; hiszen tudja egész Izráel, hogy atyád hős, és akik vele vannak, derék emberek.
11 Úgyhogy én ezt tanácsolom: összegyűl hozzád teljesen egész Izráel Dántól Beérsebáig, mint a föveny, mely a tenger partján van, oly sokan; és te személyesen mégy a küzdelembe;
12 így megyünk rá valamelyik helyen, ahol ott találjuk, és leszállunk rá, mint ahogyan a harmat a földre esik: akkor nem marad belőle és mindazokból az emberekből, akik vele vannak, egy sem.
13 Ha pedig városba húzódik be, egész Izráel köteleket vet arra a városra; és leráncigáljuk azt a patakba, úgyhogy egy kövecske sem lesz ott található.
14 És azt mondta Absálom és Izráel minden embere: Jobb az arki Húsai tanácsa Ahitófel tanácsánál; ugyanis az Úr úgy rendelte, hogy meghiúsítsák Ahitófel tanácsát, mely jó volt; hogy így az Úr rá hozza a veszedelmet Absálomra.
15 Akkor azt mondta Húsai Cádók és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Ahitófel Absálomnak és Izráel véneinek; és ilyen s ilyen tanácsot adtam én.
16 Most tehát küldjetek hamar és tegyetek jelentést Dávidnak, mondván: Ne hálj az éjjel a sivatag síkságain, hanem okvetlen menj a túlsó félre; nehogy az lehetetlenné tétessék a királynak és az egész népnek, mely vele van.
17 Jónátán pedig és Ahimaác En-Rógelben várakoztak, tehát elment egy szolgáló és megmondta nekik, hogy ők meg menjenek és mondják meg Dávid királynak; mert nem mehettek be a városba, hogy meglássák őket.
18 Mégis meglátta őket egy legény és jelentette Absálomnak. Akkor ők ketten hamar elmentek és bementek egy ember házába Bahurimban; annak az udvarán meg volt egy kút, és abba lementek.
19 Az asszony pedig fogott egy terítőt és ráterítette a kút szájára és arra darát terített; úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni.
20 És mikor megérkeztek Absálom szolgái az asszonyhoz a házba, és azt mondták: Hol van Ahimaác és Jónátán, azt mondta nekik az asszony: Átmentek az víz-éren; és miután keresték és nem találták, visszatértek Jeruzsálembe.
21 És történt, hogy miután elmentek, azok feljöttek a kútból, és elmentek, jelentést tettek Dávid királynak; és azt mondták Dávidnak: Keljetek fel, menjetek át hamar a vízen, mert ilyen s ilyen tanácsot adott ellenetek Ahitófel.
22 És felkelt Dávid és az egész nép, mely vele volt, és átmentek a Jordánon; reggelre virradóra nem hiányzott egy sem, aki át nem ment volna a Jordánon.
23 Ahitófel pedig mikor látta, hogy nem fogadták meg tanácsát, megnyergelte szamarát, felkelt és elment haza a városába, és elrendezte házát, aztán felakasztotta magát; és meghalt, és atyja sírjába temették.
24 Dávid éppen megérkezett Mahanajimba; mikor Absálom átkelt a Jordánon, ő és vele Izráel emberei mind.
25 És Amászát tette Absálom Jóáb helyére a hadsereg fölé; Amászá pedig annak az embernek a fia volt, akinek a neve az izráeli Jitra, aki bement Abigálhoz, Náhás leányához, Cerujának, Jóáb anyjának nővéréhez.
26 És Izráel Absálommal Gileád földjén ütött tábort.
27 Mikor pedig Dávid megérkezett Mahanajimba, hát Sobi, a Náhás fia Ammon fiainak Rabbájából, és Mákir, Ammiél fia Ló-Debárból, és a gileádi Barzillai Rógelimből
28 ágyat, csészéket és cserépedényt, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát; babot, lencsét és pörkölt borsót;
29 mézet, vajat, juhot és tehénsajtot vittek Dávidnak és a vele levő népnek eledelül; mert azt gondolták: A nép éhes, fáradt és szomjas a sivatagban.