2 Samuel 12
1 Így feleségévé lett neki, és szült neki egy fiút. De az Úr szemeiben gonosz volt a dolog, amit Dávid elkövetett;tehát elküldte az Úr Nátánt Dávidhoz. És mikor bement hozzá, azt mondta neki: Egy városban volt egyszer két ember, egyik gazdag, másik szegény.
2 A gazdagnak nagyon sok juha és marhája volt.
3 A szegénynek pedig semmije sem volt, csak egyetlen báránykája, melyet megszerzett és felnevelt, úgyhogy nála nőtt fel és gyermekeivel együtt; falatjából evett, poharából ivott és ölében feküdt, és olyan volt neki, mint a leánya.
4 És mikor egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, sajnált a maga juhából vagy marhájából venni, hogy megkészítse a hozzá érkezett vándornak; hanem fogta a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek.
5 Erre felgerjedt Dávid haragja arra az emberre nagyon; és ezt mondta Nátánnak: Él az Úr, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette;
6 és a bárányt négyszeresen meg kell térítenie azért, mert ezt a dolgot elkövette, és azért, mert nem érzett részvétet!
7 Akkor azt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Így mondta az Úr, Izráel Istene: En felkentelek téged Izráel felett királynak, és én kiszabadítottalak Saul kezéből;
8 és kész voltam neked adni urad házát és urad feleségeit az öledbe, és kész voltam neked adni Izráel házát és Júda házát; és ha nem elég, kész voltam tetézni ezzel is, azzal is:
9 miért vetetted meg az Úr szavát, azt cselekedvén, ami gonosz az ő szemeiben? A hitti Uriját levágattad fegyverrel, feleségét pedig elvetted magadnak feleségül, mihelyt őt megölted Ammon fiainak fegyverével.
10 Most tehát fegyver nem távozik el soha házadtól azért, amiért megvetettél engem és elvetted a hitti Urijá feleségét, hogy a te feleséged legyen.
11 Így mondta az Úr: íme én saját házadból támasztok veszedelmet ellened, és elveszem feleségeidet szemeid előtt és felebarátodnak adom; és feleségeiddel hál ennek a napnak a szemei előtt.
12 Mert te rejtekben cselekedtél; én majd egész Izráel előtt és a nap előtt cselekszem meg ezt a dolgot.
13 Erre azt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán pedig azt mondta Dávidnak: Az Úr is elhárította bűnödet, nem kell meghalnod:
14 csakhogy mivel nagyon megvetetted48 az Úr ellenségeit ebben a dologban; a fiúnak meg, aki neked született, bizonnyal meg kell halni.
15 Mikor Nátán elment haza; megverte az Úr a gyermeket, akit Urijá felesége Dávidnak szült, úgyhogy halálos beteg lett.
16 És megkereste Dávid az Istent a fiúért; és böjtöt tartott Dávid, mikor pedig hazament, a földön fekve hált.
17 És mikor felkerekedtek hozzá háza vénei, hogy felkeltsék őt a földről; nem akart, és kenyeret sem evett velük.
18 Mikor pedig hetednapra meghalt a gyermek, féltek Dávid szolgái jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Ha, míg a gyermek életben volt, és szóltunk hozzá, nem is hallgatott a szavunkra; mily rosszat fog tenni, ha azt mondjuk neki: Meghalt a gyermek?
19 De mikor látta Dávid, hogy szolgái sugdolóznak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek; és azt mondta Dávid szolgáinak: Hát meghalt a gyermek? És azt mondták: Meghalt.
20 Akkor felkelt Dávid a földről, megmosdott, megkenekedett és ruhát váltott; aztán elment az Úr házába és leborult. Mikor pedig hazament; kérte, hogy tegyenek elébe ételt, és evett.
21 Akkor azt mondták neki szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Mikor élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, ma pedig, mikor meghalt a gyermek, felkeltél és ettél kenyeret.
22 És azt mondta: Míg élt a gyermek, böjtöltem és sírtam; mert azt gondoltam: Ki tudja, az Úr könyörülhet rajtam, és a gyermek életben marad.
23 De most meghalt, miért böjtöljek én; visszahozhatom-e még őt? Én megyek őhozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.
24 És megvigasztalta Dávid feleségét, Batsebát, és bement hozzá és vele hált; és mikor annak fia született, azt ő Salamonnak nevezte el. De az Úr szerette azt,
25 tehát elküldte Nátán prófétát, és általa Jedidjának nevezte el; az Úrért.
26 Jóáb pedig hadakozott Ammon fiainak Rabbája ellen; és bevette a királyi várost.
27 Tudniillik Jóáb követeket küldött Dávidhoz; és azt mondta: Támadást intéztem Rabbá ellen, be is vettem a vízi várost;
28 most tehát gyűjtsd össze a többi népet és szállj hadba a város ellen és vedd be azt; nehogy én vegyem be a várost és az én nevemet kiáltsák ki felette:
29 erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába; és miután támadást intézett ellene, bevette azt.
30 És elvette Malkám koronáját annak fejéről, mely egy tálentum súlyú arany volt, egy drágakővel, és a Dávid fejére került; a városból pedig nagyon sok martalékot vitt ki.
31 És a népet, mely benne volt, kivitte és elhelyezte a fűrésznél és a vascsákányoknál és a vasfejszéknél, vagy átvitte őket a téglavetőbe; és így tett Ammon fiainak minden városával. Aztán visszatért Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.