2 Samuel 11
1 Történt pedig egy esztendő múlva, oly időben, mikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy elküldte Dávid Jóábot és vele szolgáit és egész Izráelt, és azok pusztították Ammon fiait és ostromolták Rabbát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
2 És történt egyszer egy estéli időben, mikor Dávid felkelt ágyáról és sétált a királyi ház tetején, hogy a háztetőről meglátott egy asszonyt fÚrdeni; és az asszony igen szép formájú volt.
3 Mikor Dávid elküldött és tudakozódott az asszony felől; azt mondták: Hiszen ez Batseba, Eliám leánya, a hitti Urijá felesége.
4 Akkor Dávid követeket küldött és elhozatta őt, és mikor megérkezett hozzá, vele hált (tudniillik az éppen akkor végezte a tisztulási eljárást tisztátalanságából); azután visszatért házához.
5 Mikor az asszony másállapotba jutott; megüzente Dávidnak, és azt mondta: Másállapotban vagyok.
6 Akkor Dávid küldött Jóábhoz: Küldd hozzám a hitti Uriját! Es Jóáb elküldte Uriját Dávidhoz.
7 Mikor Urijá megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid: Hogy van Jóáb, hogy van a nép, és hogy áll a háború?;
8 aztán azt mondta Dávid Urijának: Eredj le házadhoz, és mosd meg lábaidat. Es mikor kiment Urijá a király házából; utána kiment a királyi vacsora:
9 de Urijá lefeküdt a király házának ajtajában urának többi szolgáival; és nem ment le házához.
10 Mikor Dávidnak jelentették mondván: Nem ment le Urijá a házához; azt mondta Dávid Urijának: Hiszen te útról jössz, miért nem mentél le házadhoz?
11 És azt mondta Urijá Dávidnak: A láda és Izráel és Júda sátorokban laknak, és az én uram, Jóáb és uram szolgái a nyílt mezőn táboroznak, én meg bemenjek házamba enni, inni és feleségemmel hálni? Élsz te és él a te lelked, hogy ezt nem teszem meg!
12 Erre azt mondta Dávid Urijának: Maradj itt ma is, majd holnap elbocsátalak; így aznap Jeruzsálemben maradt Urijá.
13 Másnap pedig meghívta őt Dávid és őelőtte evett, ivott, le is részegítette őt; hanem este kiment lefeküdni ágyára ura szolgáival együtt, de a házához nem ment le.
14 Reggel aztán levelet írt Dávid Jóábnak; és Urijától küldötte el.
15 És azt írta a levélben, mondván: Tegyétek Uriját a legkeményebb támadás arcvonalával szembe, aztán forduljatok vissza a háta mögül, hogy vágják le és haljon meg.
16 Így történt, hogy mikor Jóáb a várost körülfogta; Uriját arra a helyre tette, ahol tudta, hogy ott vitéz emberek vannak.
17 És mikor egyszer a város emberei kirohantak és hadakoztak Jóábbal, elesett néhány a népből, Dávid szolgái közül; és meghalt a hitti Urijá is.
18 Akkor elküldött Jóáb; és jelentést tett Dávidnak a viadal minden dolgáról.
19 És megparancsolta a követnek, mondván: Mikor elvégezted a viadal minden dolgának elbeszélését a király előtt:
20 akkor, ha fellobban a király heve és azt mondja neked: Miért mentetek oly közel a városhoz hadakozni; hát nem tudjátok, hogy a kőfalról lőni szoktak;
21 ki ütötte le Abiméleket, Jerubboset fiát; ugye egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a kőfalról, úgy halt meg Tébécben; miért mentetek oly közel a kőfalhoz?; mondd azt: Szolgád, a hitti Urijá is meghalt.
22 Ezennel elment a követ; és mikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amivel Jóáb küldte őt.
23 Aztán azt mondta a követ Dávidnak: Hogy felülkerekedtek rajtunk azok az emberek, és kirohantak ránk a mezőre; azután meg mi voltunk rajtuk a kapunyílásig:
24 akkor a nyilasok szolgáidra lőttek a kőfalról, és meghaltak néhányan a király szolgái közül; és szolgád, a hitti Urijá is meghalt.
25 Erre azt mondta Dávid a követnek: így mondd Jóábnak: Ne vedd zokon ezt a dolgot, mert így is, úgy is emészt a kard; erősítsd támadásodat a város ellen és rombold le azt. Így bátorítsd őt.
26 Mikor meghallotta Urijá felesége, hogy meghalt Urijá, meggyászolta urát;
27 mikor pedig a gyász letelt, érte küldött Dávid és befogadta őt házába.