2 Kings 18
1 Történt pedig Hósea izráeli királynak, Elá fiának harmadik évében; hogy királlyá lett Hizkija, Áház júdai király fia.
2 Huszonöt éves volt, mikor királlyá lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Abi volt, Zekarja leánya.
3 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; egészen mint atyja, Dávid cselekedett.
4 Ő távolította el a bámákat, törette le a szent köveket, és vágatta ki a szent fákat és törette össze a rézkígyót, melyet Mózes csináltatott, mert addig az ideig tömjéneztek neki Izráel fiai, és Nehustánnak nevezték.
5 Az Úrban, Izráel Istenében bízott; úgyhogy utána Júda minden királya közt nem volt olyan, mint ő, sem azok közt, akik előtte voltak.
6 És ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle; és megtartotta parancsolatait, melyeket az Úr Mózesnek parancsolt.
7 Vele is volt az Úr, amibe fogott, minden sikerült neki; az asszír király ellen is fellázadt, és nem szolgálta őt.
8 Ő verte meg a filiszteusokat Gázáig és határáig; őrtoronytól erődített városig.
9 És történt Hizkija király negyedik évében, azaz Hósea izráeli királynak, Elá fiának hetedik évében: felvonult Szalmanasszár asszír király Samária ellen és ostrom alá vette azt.
10 Bevették pedig azt három év múlva; Hizkija hatodik évében, azaz Hósea izráeli király kilencedik évében vetetett be Samária.
11 És fogságra vitte Asszíria királya Izráelt Asszíriában; és Hálahban és Hábornál, a Gózán folyójánál és Média városaiban telepítette le őket.
12 Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára és áthágták az ő szövetségét, mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt; sem meg nem hallgatták, sem meg nem cselekedték.
13 Hizkija király tizennegyedik évében pedig felvonult Szanherib asszír király Júda minden erődített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14 Akkor Hizkija júdai király elküldött az asszír királyhoz Lákisba, mondván: Vétkeztem, térj vissza tőlem, amit reám vetsz, viselem; és az asszír király Hizkija júdai királyra háromszáz tálentum ezüstöt és harminc tálentum aranyat vetett.
15 És Hizkija odaadta mindazt az ezüstöt, ami az Úr házában és a királyi palota kincstárában található volt.
16 Ugyanabban az időben megvagdaltatta Hizkija az Úr templomtermének ajtószárnyait és az oszlopokat, melyeket Hizkija júdai király boríttatott be arannyal, azokat is az asszír királynak adta.
17 De Asszíria királya elküldte a Tartánt, a Rab-Száriszt és a Rabsákét Lákisból Hizkija királyhoz tekintélyes haddal Jeruzsálembe; és azok felvonultak és megérkeztek Jeruzsálembe, és mikor felvonultak és megérkeztek, felálltak a felső tó csatornájánál, mely a Kallómező országútján van.
18 És mikor a királyt hívatták, kiment hozzájuk Eljákim, Hilkija fia, aki a palota felett volt; és Sébna, az íródeák, meg Jóáh, Ászáf fia, a kancellár.
19 És azt mondta nekik a Rabsáké: Mondjátok, kérlek, Hizkijának: Így mondta a nagy király, Asszíria királya: Micsoda ez a bizodalom, melybe bíztál?
20 Azt gondoltad, hogy a szóbeszéd már tanács és erő a háborúban? Hát kiben bíztál, hogy ellenem fellázadtál?
21 Hát igen, bíztál ebben a törött nád-botban, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, belemegy a tenyerébe és átlyukasztja azt; ilyen a Faraó, Egyiptom királya mindazoknak, akik benne bíznak.
22 Ha pedig azt mondjátok nekem: Az Urban, a mi Istenünkben bízunk: nemde ő az, akinek bámáit és oltárait Hizkija eltávolította és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt boruljatok le Jeruzsálemben?
23 De most fogadj, kérlek, urammal, Asszíria királyával: én kész vagyok neked kétezer lovat adni, ha te a magad részéről lovasokat tudsz rájuk adni;
24 hát hogy verhetnél vissza egyetlen pasát az én uram legkisebb szolgái közül? És te Egyiptomban bíztál harci szekerek és lovasok dolgában.
25 Most pedig talán én az Úr nélkül vonultam fel e hely ellen, hogy azt elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el azt.
26 És azt mondta Eljákim, Hilkija fia, és Sébna meg Jóáh a Rabsákénak: Beszélj, kérlek, szírül a te szolgáddal, mert mi megértjük; ne pedig zsidóul beszélj velünk a nép füleibe, mely a kőfalon van.
27 De azt mondta nekik a Rabsáké: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy szóljam ezeket a beszédeket; nem azokhoz a férfiakhoz-e, akik a kőfalon ülnek, hogy a saját ganéjukat egyék és a saját vizeletüket igyák veletek együtt?
28 Ezzel felállt a Rabsáké és nagy hangon kiáltott zsidóul; és szólt és azt mondta: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!
29 Így mondta a király: Meg ne tévesszen benneteket Hizkija; mert nem bír benneteket megmenteni az ő kezéből.
30 És ne bíztasson titeket Hizkija az Urral, mondván: Bizonnyal megment minket az Úr, és nem adatik ez a város Asszíria királyának kezébe.
31 Ne hallgassatok Hizkijára; mert így mondta Asszíria királya: Szerezzetek velem békét és jertek ki hozzám, és egyetek ki-ki a saját szőlőtőkéjéről és fügefájáról, és igyátok a saját kutatok vizét,
32 míg eljövök, és elviszlek benneteket egy olyan országba, mint a ti országotok, gabona és must országba, kenyér és szőlőhegy országba, olajfa és méz országba, hogy éljetek és meg ne haljatok; tehát ne hallgassatok Hizkijára, mikor csábít benneteket, mondván: Az úr megment minket.
33 Megmentették-e a nemzetek istenei, ki-ki a maga országát Asszíria királyának kezéből?
34 Hol vannak Hamátnak és Árpádnak istenei, hol Szefárvaim, Héna és Ivva istenei; hát Samáriát megmentették kezemből?
35 Kik azok az országok minden istenei közül, akik megmentették országukat az én kezemből; hogy az Úr megmenthetné kezemből Jeruzsálemet?
36 És a nép hallgatott, és nem felelt neki semmit; mert a király parancsa az volt, mondván: Ne feleljetek neki.
37 Aztán bement Eljákim, Hilkija fia, aki a palota felett volt, és Sébna, az íródeák meg Jóáh, Ászáf fia, a kancellár Hizkijához megszaggatott ruhákban; és jelentést tettek neki a Rabsáké beszédeiről.