2 Kings 1
1 És Áháb halála után elpártolt Móáb Izraeltől.
2 Mikor egyszer Ahazjá kiesett a rácson az ő felházában, mely Samáriában volt, és megbetegedett: követeket küldött és azt mondta nekik: Menjetek el és tudakozódjatok Baál Zebúbtól, Ekron istenétől, vajon felgyógyulok-e a betegségből.
3 Ezért az Úr angyala szólt a tisbi Illyésnek: Kelj fel, menj fel Samária királyának követeivel szembe; és szólj nekik: Talán nincs Isten Izráelben; azért mentek ti Baál Zebúbtól, Ekron istenétől tudakozni?
4 Ezért tehát így mondta az Úr: Az ágyról, melyre felmentél, le nem szállsz, hanem kétség nélkül meghalsz. Ezzel elment Illyés.
5 Mikor a követek visszatértek hozzá, azt mondta nekik: Miért jöttetek vissza;
6 azt mondták neki: Egy ember jött fel velünk szembe és azt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és így szóljatok neki: Így mondta az Úr: Talán nincs Isten Izráelben, azért küldesz te Baál Zebúbhoz, Ekron istenéhez tudakozódni? Ezért az ágyról, melyre felmentél, le nem szállsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7 Erre ő így szólt nekik: Milyen volt a megjelenése annak az embernek, aki feljött veletek szembe és ezeket a szavakat szólta hozzátok?
8 Mikor mondták neki: Egy szőrruhás ember és bőröv volt a derekára kötve; akkor azt mondta: A tisbi Illyés az.
9 És küldött hozzá egy ötvenedes tisztet a maga ötven emberével. Mikor az felment hozzá, ő éppen a hegy tetején ült. És mikor szólt neki: Isten embere, a király szólt: Szállj le;
10 Illyés így felelt és így szólt az ötvenedes tiszthez: Hát ha Isten embere vagyok én, szálljon le tűz az égből, és egyen meg téged és ötven emberedet; és tűz szállt le az égből, és megette azt és ötven emberét.
11 És ismét küldött hozzá másik ötvenedes tisztet a maga ötven emberével. Mikor az megszólította és beszélt hozzá: Isten embere, így mondta a király: Hamar szállj le;
12 Illyés így felelt és így szólt nekik: Ha én Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és egyen meg téged és ötven emberedet; és Isten tüze szállt le az égből és megette azt és ötven emberét.
13 Akkor megint egy harmadik ötvenedes tisztet küldött a maga ötven emberével; és mikor felment és odaért az ötvenedes tiszt, térdre esett Illyés előtt és könyörgött neki, és így beszélt hozzá: Istennek embere, legyen drága szemeidben az én életem és szolgáidnak, ennek az ötven embernek élete.
14 Íme tűz szállt alá az égből és megette az előbbi két ötvenedes tisztet és ötven emberét; de most legyen drága az én életem szemeidben.
15 Ekkor így szólt az Úr angyala Illyéshez: Menj le vele, ne félj tőle; és felkelt és lement vele a királyhoz.
16 És így beszélt neki: Így mondta az Úr: Amiért követeket küldtél Baál Zebúbhoz, Ekron istenéhez tudakozódni (talán azért, mert nincs Isten Izráelben, kinek szavát tudakozni lehetne), ezért az ágyról, melyre felmentél, nem szállsz le, hanem bizonnyal meghalsz.
17 Meg is halt az Úr szava szerint, melyet Illyés által szólt, és Jórám lett helyébe a király Jórám júdai királynak, Jósafát fiának második évében; neki ugyanis nem volt fia.
18 Ahazjá egyéb dolgai pedig, melyeket cselekedett, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.