2 Corinthians 4
1 Annakokáért, mivelhogy ebben a szolgálatban vagyunk, a nyert irgalomhoz képest nem csüggedünk el,
2 hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3 Ha pedig homályos is a mi evangéliumunk, azok között homályos, akik elvesznek,
4 akik között e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkozását, hogy ne fényljék nekik a Krisztus dicsőséges evangéliumának világossága, aki az Isten képe.
5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust, mint Urat; magunkat pedig mint a ti szolgáitokat Jézusért.
6 Mert az Isten, aki azt mondotta, hogy a sötétségből világosság fényljék, ő fénylett a mi szívünkben, hogy világosságot adjon az Isten dicsőségének megismerésére a Jézus Krisztus arcán.
7 E kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erő nagysága Istené legyen, és nem magunktól való,
8 mikor mindenben nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk,
9 üldöztetünk, de el nem hagyatunk; letiportatunk, de el nem veszünk;
10 mindenkor körülhordozzuk testünkben az Úr Jézus megöletését, hogy a Jézus élete is nyilvánvalóvá tétessék a mi testünkben.
11 Mert mi, az élők, mindig halálra adatunk Jézusért, hogy a Jézus élete is nyilvánvalóvá tétessék a mi halandó testünkben.
12 Úgyhogy a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek.
13 De mivel a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, amint meg van:4 Hittem, azért beszéltem; mi is hiszünk, azért beszélünk is;
14 tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is feltámaszt Jézus által, és veletek együtt előállít.
15 Mert ez mind értetek van, hogy a kegyelem megsokasodván a sokakon által a hálaadást gazdaggá tegye az Isten dicsőségére.
16 Ezért nem csüggedünk el; hanem ha a mi külső emberünk tönkremegy is, de a belső napról napra újul.
17 Mert a mi pillanatnyi, könnyű nyomorúságunk minden mértéket meghaladó örök súlyú dicsőséget szerez nekünk,
18 mivel hogy mi nem azokra nézünk, amelyek láthatók, hanem azokra, amelyek láthatatlanok; mert a láthatók ideig valók, de a nem láthatók örökkévalók.