2 Corinthians 2
1 de azt végeztem magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok.
2 Mert ha én megszomorítlak titeket, akkor ki az, aki engem megvidámít, ha az nem, akit én megszomorítottam?
3 És éppen azért írtam nektek, hogy mikor odamegyek, ne legyen szomorúságom azok részéről, akiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindnyájatok felől, hogy az én örömem mindnyájatoké.
4 Mert sok szorongás és szívbeli aggodalom között, nagy könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomoríttassatok, hanem hogy ezt a szeretetet megismerjétek, mellyel kiváltképpen irántatok viseltetem.
5 Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
6 Elég az ilyennek ez a bünetés, mely a többség részéről érte,
7 úgyhogy viszont ti inkább bocsássatok meg és vigasztaljátok, hogy a felettébb való bánat valami módon meg ne eméssze az ilyent.
8 Azért kérlek titeket, erősítsétek meg iránta szerelmeteket.
9 Mert evégre írtam is, hogy megismerjem próbatételeteket, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 Akinek pedig valamit megbocsátotok, én is; hiszen én, ha valamit megbocsátottam, akinek megbocsátottam, tiérettetek tettem a Krisztus képében, hogy meg ne csaljon minket a Sátán;
11 mert nem ismeretlenek előttünk az ő gondolatai.
12 Mikor pedig Tróászba mentem a Krisztus evangéliumának prédikálására, jóllehet ajtó nyittatott nekem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy Tituszt, az én atyámfiát nem találtam;
13 hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
14 De hála az Istennek, aki mindig diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát nyilvánvalóvá teszi általunk minden helyen.
15 Mert Krisztus jóillata vagyunk az Istennek az üdvözülendők között és az elveszendők között;
16 ezek között ugyan halál illata halálra, azok között pedig élet illata életre; és ezekre kicsoda alkalmatos?
17 Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik kereskednek az Isten igéjével, hanem mint tiszta szívből, hanem mint Istenből lehet, úgy beszélünk az Isten előtt Krisztusban.