2 Corinthians 12
1 Dicsekednem már nem illik; mert a látomásokra és az Úr jelenéseire térek.
2 Tudok egy embert Krisztusban, aki ezelőtt tizennégy esztendővel (hogy testben-e, nem tudom; vagy testen kívül-e, nem tudom: az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3 És tudom, hogy ugyanez az ember (akár testben, akár testen kívül, nem tudom; az Isten tudja;)
4 elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan szavakat, melyeket nem szabad embernek kimondani.
5 Az ilyen valakivel dicsekszem, önmagammal pedig nem dicsekszem, ha csak gyengeségeimmel nem.
6 Ha ugyanis dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen; mert igazságot mondanék: de elhagyom, hogy valaki többet ne tartson rólam, mint amennyit lát rajtam vagy hall tőlem.
7 És hogy a jelenések nagyságában el ne bízzam magamat, tövis adatott nekem a testembe, a Sátán angyala, hogy engem öklözzön, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem,
9 és azt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm gyengeségben jut teljességre. Legörömesebb tehát inkább gyengeségeimmel dicsekszem, hogy szálljon reám a Krisztus ereje.
10 Ezért gyönyörködöm gyengeségekben, bántalmazásokban, szükségekben, üldözésekben, szorongattatásokban Krisztusért; mert mikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.
11 Bolond voltam, hogy dicsekedtem; ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem maradtam hátra a felette nagy apostolok mögött, ha semmi vagyok is.
12 Az apostolság jeleit teljes kitartással vittem véghez köztetek jelekben, csodákban és erőkben.
13 Mert mi az, amiben hátrányt szenvedtetek a többi gyülekezetek mögött; hacsak az nem, hogy én magam nem voltam nektek terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
14 Íme kész vagyok harmadszor hozzátok menni; és nem leszek terhetekre; mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincseket gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek;
15 én pedig a legörömestebb költök és kiköltekezem a ti lelkeitekért; ha ti, bár én felettébb szeretlek benneteket, kevésbé szerettek is engem.
16 De legyen: én nem voltam terhetekre, hanem mint ravasz ember, csellel fogtalak meg benneteket.
17 Talán akiket hozzátok küldöttem, azok közül fosztottalak ki benneteket valamelyik által?
18 Megkértem Tituszt, és vele elküldtem azt az atyafit; talán valamiben kifosztott benneteket Titusz? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk-e? Nem ugyanazon a nyomokon-e?
19 Viszont azt hiszitek-e, hogy előttetek mentegetjük magunkat? Az Isten előtt Krisztusban beszélünk; de ezt mind, szeretteim, a ti épülésetekért.
20 Mert félek, hogy ha odamegyek, valahogyan nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, ti meg engem olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek; hogy ismét versengések, féltékenykedések, haragok, viszálykodások, rágalmazások, fondorlások, felfuvalkodások, zavarok lesznek köztetek,
21 hogy mikor ismét odamegyek, megaláz engem az én Istenem közöttetek, és sokakat meg fogok siratni, akik azelőtt vétkeztek, és nem tértek meg a tisztátalanságból, paráznaságból és bujálkodásból, melyet elkövettek.