2 Corinthians 1
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, és Timótheus testvér, az Isten gyülekezetének, mely Korinthusban van, minden szentekkel egyben, akik egész Akhájában vannak,
2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalásnak Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhattuk a mindenféle nyomorúságban levőket azzal a vigasztalással, mellyel magunkat vigasztal meg az Isten,
5 mert amint bőségesek a Krisztus szenvedései rajtunk, úgy Krisztus által bőséges a mi vigasztalásunk is.
6 De akár nyomorgattatunk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, mely ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére ad erőt, melyeket mi is szenvedünk; akár vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van: és így a mi reményünk erős tifelőletek,
7 tudván, hogy miképpen társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, hogy ti ne tudjatok, atyámfiai, a mi nyomorúságunk felől, mely Ázsiában esett rajtunk, hogy mi felette igen megterheltettünk erőnk felett, úgyhogy életünk felől is kétségbeestünk,
9 de magunk magunkban meghoztuk a halál alól felmentő ítéletet azzal, hogy ne magunkban legyünk bizakodók, hanem a halottakat feltámasztó Istenben;
10 aki kiszabadított és kiszabadít minket ily nagy halálból. Őbenne vetettük reménységünket, hogy ezután is kiszabadít,
11 együtt munkálkodván értünk ti is könyörgésetekkel, hogy így a sok emberért nekünk adatott kegyelem sokak által háláltassék meg mihelyettünk.
12 Mert a mi dicsekedésünk ez: lelkiismeretünk bizonyságtétele, hogy isteni őszinteségben és tisztaságban, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmében forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig tiköztetek.
13 Mert nem egyebet írunk nektek, mint amit olvastok és megértetek, remélem pedig, hogy mindvégig is meg fogtok érteni;
14 mint ahogy meg is értettetek bennünket részben, hogy a ti dicsekedésetek vagyunk, miképpen ti is nekünk, az Úr Jézusnak napján.
15 És ebben bízva szándékoztam előbb menni hozzátok, (hogy ez második szolgálatom lenne nálatok;)
16 és rajtatok keresztül menni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, és tőletek kísértetni Júdeába.
17 Mikor tehát ezt szándékoztam, talán bizony könnyelmű voltam; vagy amit szándékozom, azt test szerint szándékozom, hogy nálam az igen igen a nem nem is legyen?
18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem;
19 mert az Isten Fia Jézus Krisztus, aki köztetek általunk prédikáltatott, általam és Szilvánusz meg Timótheus által, nem lett igen és nem, hanem egy igen lett meg őbenne:
20 mert Istennek valamennyi ígérete őbenne az igen, és őbenne az ámen, az Istennek dicsőségére miáltalunk.
21 Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és felkent minket, az Isten az;
22 aki el is pecsételt minket, és adta a Lélek zálogát a mi szíveinkbe.
23 Én pedig az Istent hívom tanúnak lelkemre, hogy irántatok való kíméletből nem mentem többé Korinthusba;
24 nem azért, mert uralkodunk a ti hiteteken, hanem azért, mert együtt munkálkodunk a ti örömeteken, mert a hitben megállottatok: