2 Chronicles 34
1 Nyolcéves volt Jósia, mikor királlyá lett; és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
2 És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; és atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3 És uralkodásának nyolcadik évében, mikor még gyermek volt, elkezdte keresni atyjának, Dávidnak Istenét; tizenkettedik évében pedig elkezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet a bámáktól és aseráktól, a faragott képektől és az öntött képektől.
4 Előtte zúzták le a baálok oltárait, és vágták ki a naposzlopokat, melyek fölöttük voltak; az aserákat pedig és a faragott képeket és az öntött képeket összetörette, porrá zúzatta és azoknak sírjaira hintette, akik azoknak áldoztak volt;
5 és a papok csontjait elégette oltáraikon; így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.
6 Manassé, Efraim, Simeon városaiban is, és egész Naftaliig; romjaik között körös-körül:
7 letörette az oltárokat, és az aserákat és a faragott képeket összetörette porrá zúzva, és a naposzlopokat mind kivágatta Izráel egész országában; úgy tért vissza Jeruzsálembe.
8 És uralkodásának tizennyolcadik évében, megtisztítván az országot és a házat; elküldte Sáfánt, Acaljá fiát, Maaszéját, a város fejedelmét, és Jóáhot, Jóáház fiát, a kancellárt, az Úrnak, az ő Istenének házát kijavíttatni.
9 Mikor azok megérkeztek Hilkija főpaphoz, átadták azt a pénzt, mely befolyt Isten házába, melyet a léviták, a küszöb őrei gyűjtöttek Manassétól és Efraimtól, és a többi maradék Izráeltől, és az egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
10 És a munka végeztetőinek kezére adták, akik az Úr házához voltak rendelve; és azok adták azt a munka végzőinek, akik az Úr házában dolgoztak a ház tatarozásán és javításán.
11 És átadták az ácsoknak és építőknek, hogy vegyenek faragott köveket és kötőgerendáknak való fákat; és hogy bepadolják a házakat, melyeket elrontottak Júda királyai.
12 És ezek az emberek hűséggel végezték a munkát, és föléjük voltak állítva Jahat és Obadja léviták, a meráriak fiai közül és Zekarja és Mesullám a kehátiak fiai közül felügyelni. A léviták ugyanis, akik értették, mind az éneklő szerszámoknál voltak;
13 de voltak a teherhordók felett is, és felügyelők azok felett, akik a különböző munkáknál dolgot végeztek; és a lévitákból voltak íródeákok és intézők és ajtónállók is.
14 És mikor kivették a pénzt, mely az Úr házába befolyt; megtalálta Hilkija pap az Úr tanításának Mózes kezéből való könyvét.
15 És megszólalt Hilkija, és azt mondta Sáfán íródeáknak: A Tanítás könyvét megtaláltam az Úr házában; ezzel átadta Hilkija a könyvet Sáfánnak.
16 Mikor aztán Sáfán bevitte a könyvet a királyhoz, még választ vitt a királynak, mondván: Ami szolgáidra bízva volt, azok mindent teljesítettek;
17 kitöltötték a pénzt, mely az Úr házában találtatott; és átadták azt a megbízottak kezére és a munka végeztetőinek kezére:
18 aztán jelentést tett Sáfán íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkija pap; és olvasott belőle Sáfán a király előtt.
19 És történt, hogy mikor a király meghallotta a tanítás szavait; megszaggatta ruháit.
20 És parancsot adott a király Hilkijának, Ahikámnak, a Sáfán fiának, Abdonnak, Miká fiának, Sáfán íródeáknak és Aszájá királyi szolgának, mondván:
21 Menjetek, kérdezzétek meg az Urat érettem és azokért, akik Izráelből és Júdából megmaradtak, e könyv szavai felől, mely most megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely kiöntetett ránk, amiért atyáink nem tartották meg az Úr szavát, hogy mindenben úgy cselekedtek volna, amint ebben a könyvben írva van.
22 Akkor elment Hilkija és a király emberei Hulda prófétaasszonyhoz, ki Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrizőjének felesége volt, és Jeruzsálemben, a második kerületben lakott; és aszerint szóltak neki.
23 És azt mondta nekik: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mondjátok a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött:
24 Így mondta az Úr: Íme én veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira: mindazt az átkot, mely meg van írva abban a könyvben, melyet felolvastak Júda királya előtt.
25 Azért, amiért elhagytak engem és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden csinálmányával; kiömlött haragom erre a helyre, és nem alszik el.
26 Júda királyához pedig, aki titeket küldött az Urat megkérdezni, ezt mondjátok: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Ami azokat a szavakat illeti, melyeket hallottál:
27 Amiért meglágyult a szíved és megaláztad magadat Isten előtt, mikor hallottad szavait ez ellen a hely ellen és lakosai ellen, és megaláztad magadat előttem és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ez az Úr mondása:
28 Íme én atyáidhoz takarítalak téged és sírodba takaríttatsz békességgel; és nem látnak szemeid semmit abból a veszedelemből, amit én erre a helyre és lakosaira hozok. És mikor a királynak választ vittek,
29 elküldött a király, és mind összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit.
30 Aztán felment a király az Úr házába, és Júda minden embere és Jeruzsálem lakói, továbbá a papok és a léviták, szóval az egész nép, nagytól fogva a kicsinyig; és elolvasta fülükbe a szövetség könyvének minden szavát, mely az Úr házában találtatott.
31 Akkor helyére állt a király és megkötötte a szövetséget az Úr előtt, hogy az Urat fogja követni és megtartja parancsolatait, bizonyságtételeit és törvényeit teljes szívéből és teljes lelkéből; megcselekedvén e szövetség szavait, melyek meg vannak írva ebben a könyvben.
32 És beléptetett mindenkit, aki Jeruzsálemben és Benjáminban találtatott; és Jeruzsálem lakosai az Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedtek.
33 És eltávolította Jósia az undokságokat mind az Izráel fiaihoz tartozó egész földről és mindenkit, aki Izráelben találtatott, arra kényszerített, hogy szolgálja az Urat, az ő Istenüket; az ő egész életében nem tértek el az Úrnak, atyáik Istenének követésétől.