2 Chronicles 33
1 Tizenkét éves volt Manassé, mikor királlyá lett; és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben.
2 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; azoknak a nemzeteknek undoksága szerint, amelyeket elűzött az Úr Izráel fiai elől.
3 És ismét felépítette a bámákat, melyeket lerontott atyja, Hizkija; és oltárokat állított a baáloknak, és szent fákat csináltatott, és leborult az ég egész seregének és azokat szolgálta.
4 És oltárokat épített az Úr házában; melyről azt mondta az Úr: Jeruzsálemben lesz az én nevem örökre.
5 És oltárokat épített az ég egész seregének; az Úr házának mindkét udvarában.
6 És ő átvitte fiait a tűzön a Hinnom fiainak völgyében, és felhőnézést, bűvölést és varázslást űzött, halottidézőket és jósmestereket tartott; sok olyat tett, ami rossz az Úr szemeiben, bosszantván őt.
7 És elhelyezte a szobor istenképét, melyet csináltatott; az Isten házában, melyről azt mondta Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, melyet Izráel minden törzse közül választottam, helyezem el nevemet örökre:
8 és nem távolítom el többé Izráel lábát arról a földről, melyet atyáik számára megállapítottam; csak ha tényleg megtartják mindazt, amit nekik Mózes által parancsoltam, minden tanítást, minden törvényt és ítéletet.
9 De Manassé eltévelyítette Júdát és Jeruzsálem lakosait; hogy még inkább rosszat cselekedjenek, mint azok a nemzetek, melyeket kipusztított az Úr Izráel fiai elől.
10 És miután szólott az Úr Manassénak és népének, de nem vették figyelembe;
11 rájuk hozta az Úr az asszír király hadvezéreit, akik megfogták Manassét horgokkal; és megkötözték őt bilincsekkel és elvitték Babilóniába.
12 És mikor így szorongatták, megkérlelte az Urat, az ő Istenét; és nagyon megalázta magát atyái Istene előtt.
13 És miután imádkozott hozzá, kiengesztelődött iránta, meghallgatta könyörgését és visszahozta Jeruzsálembe, királyságába; és akkor elismerte Manassé, hogy az Úr az Isten.
14 Ezután épített egy külső kőfalat a Dávid városához Gihontól nyugatra a völgyben, éspedig a Halkapuba menet és körülvitte az Ófelen és igen magasra emelte; és hadparancsnokokat helyezett Júdában minden erődített városba.
15 És eltávolította az idegen isteneket és a szobrot az Úr házából, és minden oltárt, melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben épített; és kihányatta a városon kívül.
16 Az Úr oltárát pedig felépíttette és áldozott azon visszafizetési és hálaadó vágó áldozatokat; és meghagyta Júdának, hogy az Urat, Izráel Istenét szolgálja.
17 A nép ugyan még áldozott a bámákon; de csak az Úrnak, az ő Istenének.
18 Manassénak egyéb dolgai pedig, és Istenéhez való imádsága, valamint a látnokok beszédei, akik szóltak neki az Úrnak, Izráel Istenének nevében; tudvalevőleg megvannak Izráel királyainak történetében.
19 Imádsága pedig és meghallgattatása, valamint minden bűne és hűségszegése, és azok a helyek, ahol bámákat épített és felállította az aserákat és a faragott képeket megalázkodása előtt; tudvalevőleg meg vannak írva Hózai történetében.
20 Mikor elaludt Manassé az ő atyáival és eltemették őt házában; fia, Ámon lett helyébe a király.
21 Huszonkét éves volt Ámon, mikor királlyá lett; és két évig uralkodott Jeruzsálemben.
22 És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, amiképpen atyja, Manassé cselekedett; és minden faragott képnek, melyet atyja, Manassé készíttetett, szorgalmasan áldozott Ámon és szolgált nekik.
23 Nem is alázta meg magát, mint megalázta magát atyja, Manassé; hanem ez az Ámon még tetézte a bűnt.
24 És összeesküdtek ellene szolgái, és megölték őt a házában.
25 De a föld népe mind levágta azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek; és királlyá tette a föld népe a fiát, Jósiát, a helyébe.