2 Chronicles 32
1 Ezek, és e hűség után jött Szanherib, asszír király; és mikor bevonult Júdába és ostrom alá vette az erődített városokat, azt gondolta, hogy magának hódítja azokat.
2 Mikor Hizkija látta, hogy Szanherib jön, és Jeruzsálem megvívására készül:
3 megtanácskozta fejedelmeivel és hőseivel, hogy azokat a forrásvizeket, melyek a városon kívül vannak, be kell tömni, és azok támogatták.
4 És sok népet gyűjtöttek össze és betömettek minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Ha eljönnek Asszíria királyai, minek találjanak vizet bőven?
5 Aztán összeszedte magát és megépíttette a kőfalat, mind, ami be volt szakadva, és felvitte a tornyokig, kívül pedig a másik kőfalat, és megerősítette a Millót Dávid városánál; és csináltatott lövőszerszámot tömegével és pajzsokat.
6 És hadvezéreket tett a nép fölé, és magához gyűjtötte őket a város kapujának terére, és szívükre beszélt, mondván:
7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne ijedjetek meg Asszíria királyától és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk több van, mint ővele.
8 Vele testi kar van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket és megvívja harcainkat; és a nép támaszt lelt Hizkijának, Júda királyának szavaiban.
9 Ezután Szanherib, Asszíria királya, míg ő Lákisnál volt, és egész hatalma vele, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hizkijához, Júda királyához, és egész Júdához, mely Jeruzsálemben volt, mondván:
10 Így mondta Szanherib asszír király: Miben bíztok ti, hogy ostrom alatt Jeruzsálemben maradtok?
11 Ugye Hizkija áltatott el titeket, hogy halálra juttasson benneteket éhség és szomjúság által, mondván: Az Úr, a mi Istenünk kiszabadít minket az asszír király kezéből?
12 Ugye ugyanaz a Hizkija távolította el az ő bámáit és oltárait; és meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek, mondván: Egy oltár előtt boruljatok le és azon füstölögtessetek?
13 Ugye tudjátok, mit tettem én és atyáim az országok többi népeivel; hát talán ez országok nemzeteinek istenei ki tudták szabadítani országukat az én kezemből?
14 Ki az ezeknek a népeknek valamennyi Istene között, melyeket atyáim örök szentség alá vetettek, aki ki tudná szabadítani népét az én kezemből; hogy a ti Istenetek ki tudjon szabadítani benneteket az én kezemből?
15 Most tehát meg ne tévesszen benneteket Hizkija és el ne áltasson titeket így, és ne higgyetek neki, mert semmiféle nemzetnek és országnak semmiféle istene nem tudta kiszabadítani népét a kezemből és atyáim kezéből; mennyivel kevésbé szabadíthat ki kezemből titeket a ti Istenetek!
16 Többet is beszéltek szolgái az Úr Isten ellen, és az ő szolgája, Hizkija ellen;
17 leveleket is írt, hogy káromolja az Urat, Izráel Istenét; és hogy ellene mondjon, mondván: Mint az országok nemzeteinek istenei, akik nem szabadították ki népüket kezemből, úgy nem fogja kezemből kiszabadítani Hizkija Istene sem az ő népét.
18 Odakiáltották nagy fennszóval zsidóul Jeruzsálem népéhez is, mely a kőfalon volt, hogy megfélemlítsék és megijesszék őket; hogy aztán bevegyék a várost.
19 És úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, melyek emberi kéz csinálmányai.
20 És imádkozott Hizkija király és Jesaja próféta, az Ámóc fia emiatt; és az égre kiáltottak segítségért.
21 Az Úr pedig egy angyalt küldött, aki elpusztított minden derék vitézt, vezért és fejedelmet az asszír király táborában; úgyhogy orcapirulással tért vissza országába, és mikor bement istenének házába, éppen a tőle származók közül valók ejtették el őt ott karddal.
22 Így szabadította meg az Úr Hizkiját és Jeruzsálem lakosait Szanherib, asszír király kezéből, és minden kézből; és összetartotta őket mindenfelől.
23 És sokan hoztak ajándékot az Úrnak Jeruzsálembe, és drágaságokat Hizkija, júdai királynak; ki ettől fogva felmagasztaltatott minden nemzet szemeiben.
24 Mikor azokban a napokban halálosan megbetegedett Hizkija; imádkozott az Úrhoz, és ő szólt hozzá és csodajelt adott neki.
25 De Hizkija nem a hozzá való jótétemény szerint fizetett, hanem felfuvalkodott a szíve; ezért harag lett rajta és Júdán és Jeruzsálemen.
26 De mivel megalázta magát Hizkija szíve felfuvalkodásában Jeruzsálem lakosaival együtt; tehát nem jött el rájuk az Úr haragja Hizkija napjaiban.
27 Volt pedig Hizkijának igen sok gazdagsága és vagyona; és kincstárakat szerzett magának ezüst, arany, drágakő és fűszerszámok, pajzsok és mindenféle drágaságok számára;
28 és tárházakat a gabona-, must és olaj-jövedelemnek; ólakat pedig külön-külön mindenféle baromnak és nyájakat az ólaknak.
29 Városokat is szerzett magának és juh- és marhanyájat tömegesen; mert igen sok vagyont adott neki Isten.
30 És Hizkija volt az, aki betömette Gihon vizének felső kifolyását, és Dávid városától nyugatra vezette azt le egyenesen; és szerencsés volt Hizkija minden vállalkozásában.
31 Így a babiloni fejedelmek tolmácsainak esetében is, akik a felől a csoda felől tudakozódni küldtek hozzá, mely az országban történt, azért hagyta őt el az Isten, hogy megkísértse őt, hogy megismerje szíve teljességében.
32 Egyéb dolgai pedig Hizkijának és kegyes cselekedetei tudvalevőleg meg vannak írva Jesaja prófétának, Ámóc fiának látomásában Júda és Izráel királyainak könyvében.
33 Mikor elaludt Hizkija az ő atyáival és eltemették őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és tisztességet tett neki halálában egész Júda és Jeruzsálem lakosai; fia, Manassé lett helyébe a király.