2 Chronicles 18
1 És mikor Jósafátnak nagy gazdagsága és tisztessége lett; sógorságot kötött Áhábbal.
2 És mikor néhány év múlva lement Áhábhoz Samáriába, Áháb tömegével vágatott neki juhot és marhát, és a népnek, mely vele volt; és rávette őt, hogy vonuljon fel vele Rámót-Gileádba.
3 És azt mondta Áháb, Izráel királya, Jósafátnak, Júda királyának: Eljössz-e velem Rámót-Gileádba? Mire az azt mondta neki: Én úgy, mind te, és az én népem úgy, mint a te néped, veled vagyok a háborúban.
4 Aztán azt mondta Jósafát Izráel királyának: Kérdezd csak meg most az Úr szavát.
5 Erre összegyűjtötte Izráel királya a prófétákat, négyszáz embert, és azt mondta nekik: Hadba vonuljunk-e Rámót-Gileád ellen, vagy elhagyjam? És azt mondták: Vonulj fel, és az Isten kezébe adja a királynak.
6 De Jósafát azt mondta: Nincs még itt az Úrnak egy prófétája, hogy tudakozódjunk tőle?
7 És azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Van még egy ember, akitől az Urat meg lehet kérdezni, de én azt gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, hanem egész életében rosszat, ez Mikája, a Jimlá fia; mire Jósafát azt mondta: Ne mondjon ilyet a király.
8 Izráel királya pedig szólított egy kamarást és azt mondta: Hamar Mikáját, a Jimlá fiát!
9 Akkor Izráel királya és Jósafát, Júda királya trónjukra ültek díszbe öltözve, és ott ültek Samária kapubejáratának piacán; és a próféták mind ott prófétáltak előttük.
10 És Cidkijjá, a Kenaáná fia vas-szarvakat csinált magának; és azt mondta: így mondta az Úr: Ezekkel ökleled fel a szíreket, míg meg nem semmisíted őket.
11 A többi próféták is így prófétáltak, mondván: Vonulj fel Rámót-Gileádba és szerencsés leszel, mert az Úr kezébe adja a királynak.
12 A követ pedig, aki elment Mikáját hívni, beszélt neki, mondván: íme a próféták szavai egyhangúan jók a királynak; legyen, kérlek, a te szavad is olyan, mint azoké, tehát szólj jót!
13 De Mikája azt mondta: El az Úr, hogy amit mondani fog az én Istenem, azt szólom.
14 És mikor odaért a királyhoz, azt mondta neki a király: Mikája, hadba vonuljunk-e Rámót-Gileád ellen, vagy elhagyjam? Ő pedig azt mondta: Vonuljatok fel, és szerencsétek lesz, mert kezetekbe adatnak.
15 Mire azt mondta neki a király: Hányszor eskesselek meg: hogy nekem csak valóságot beszélj az Úr nevében?
16 Akkor azt mondta: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek nincs pásztoruk; és az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk, térjen vissza ki-ki a házához békességben.
17 Mire Izráel királya azt mondta Jósafátnak: Ugye mondtam neked, nem szokott nekem jót jövendölni, csak rosszat.
18 Aztán azt mondta: Halljátok meg azért az Úr szavát: Láttam az Urat trónján ülni, és az egész mennyei sereget mellette állani jobbról és balról.
19 És azt mondta az Úr: Ki csábítja felvonulásra Áhábot, Izráel királyát, hogy aztán elessen Rámót-Gileádban? Mire egyik felszólaló így beszélt, másik amúgy.
20 Akkor kijött ez a szellem, az Úr elé állt, és azt mondta: Én elcsábítom őt; az Úr pedig azt mondta neki: Mivel?
21 Azt mondta: Elmegyek és hazugság szelleme leszek minden prófétájának szájában; erre azt mondta: Csábítsd el, el is tudod, eredj és tégy úgy.
22 Most tehát íme az Úr hazugság szellemét adta ezeknek a prófétáidnak szájába; mert az Úr veszedelmet szólt felőled.
23 Akkor odalépett Cidkijjá, Kenaáná fia, és állon ütötte Mikáját; és azt mondta: Melyik úton ment át az Úr szelleme tőlem, hogy veled beszéljen?
24 Mikája pedig azt mondta: Majd meglátod azon a napon; melyen egyik szobából a másik szobába mégy, hogy elrejtőzzél.
25 Erre Izráel királya azt mondta: Fogjátok meg Mikáját és vigyétek őt vissza Ámonhoz, a város fejéhez, és Jóás királyfihoz;
26 és mondjátok: Így mondta a király: Tegyétek ezt a börtönbe; és tartsátok szűk kenyéren és szűk vízen, amíg megjövök békével.
27 Amire Mikája azt mondta: Ha valóban visszatérsz békével, nem az Úr szólt általam. Majd azt mondta: Halljátok meg népek mind.
28 És mikor felvonult Izráel királya és Jósafát, Júda királya Rámót-Gileádba,
29 azt mondta Izráel királya Jósafátnak: Álruhába kell öltöznöm és úgy mennem a hadakozásba, de te öltözz a magad ruháiba; és álruhába öltözött Izráel királya, úgy ment bele a hadakozásba.
30 Tudniillik Szíria királya parancsot adott a vele levő harci szekerek vezetőinek, mondván: Ne hadakozzatok se kicsinnyel, se naggyal; egyedül csak Izráel királyával.
31 Így történt, hogy mikor meglátták a harci szekerek vezetői Jósafátot és azt gondolták, hogy ő Izráel királya, hát körülvették őt, hogy ellene hadakozzanak; de mikor Jósafát felkiáltott, az Úr megsegítette őt, és elfordította őket az Isten róla.
32 Ugyanis mikor a harci szekerek vezetői látták, hogy nem Izráel királya volt; akkor visszafordultak tőle.
33 Egy ember pedig meghúzta az íjat véletlenre, és eltalálta Izráel királyát a páncélöv között és a vért között; mire azt mondta a kocsisnak: Fordulj meg és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem. [34]
34 De a hadakozás felhágott azon a napon és Izráel királya állva maradt a szekérben a szírek előtt estig; napszállta idején azonban meghalt.