Bible

1 Ezért láttuk jónak, mikor tovább már nem állhattuk meg, hogy magunk visszamaradjunk Athénban, 2 Timótheust pedig, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját, a mi munkatársunkat a Krisztus evangéliumában elküldtük, hogy erősítsen és vigasztaljon titeket a ti hitetek felől, 3 hogy senki meg ne inogjon ezekben a nyomorúságokban; mert ti magatok tudjátok, hogy mi evégre vagyunk itt. 4 Mert mikor nálatok voltunk is, előre megmondtuk nektek, hogy nyomorgatni fognak bennünket, amint meg is történt, tudjátok is. 5 Ezért küldtem tehát én, mikor már tovább nem állhattam meg, hogy értesüljek a ti hitetekről, hogy valamiképpen nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi munkánk. 6 De most, hogy Timótheus megérkezett hozzánk tőletek, és örömmel adta nekünk hírül a ti hiteteket és szereteteteket, és hogy jó emlékezéssel vagytok rólunk mindenkor, kívánván minket látni, mint mi is titeket, 7 ezért vigasztalást vettünk, atyámfiai, tibennetek, minden nyomorúságunkban és szükségünkben a ti hitetek által, 8 mert most élünk, ha ti az Úrban álltok. 9 Mert micsoda hálaadással tudnánk az Istennek megfizetni értetek, mindazért az örömért, amellyel örülünk miattatok a mi Istenünk előtt, 10 éjjel és nappal igen nagy buzgósággal kérve, hogy láthassuk a ti orcátokat és helyrehozzuk hitetek hiányait? 11 Maga pedig a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse el a mi utunkat tihozzátok; 12 titeket pedig az Úr gyarapítson és tegyen bővelkedőkké a szeretetben egymáshoz és mindenkihez, amilyenek mi is vagyunk tihozzátok, 13 hogy erősítse meg a ti szíveiteket, hogy legyenek szentségben feddhetetlenek a mi Istenünk és Atyánk előtt, mikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden ő szentjeivel egyetemben.