1 Samuel 9
1 Volt pedig egy benjáminbeli ember, a neve Kis, Abiél fia, ki Cerór fia, ki Bekórát fia, ki Afiah fia, ki egy benjámini ember fia volt; derék, vagyonos ember.
2 És ennek volt egy fia, a neve Saul, kiváló és szép úgy, hogy nem volt Izráel fiai közt nála szebb ember; egy fejjel magasabb az egész népnél.
3 Mikor egyszer elvesztek Kísnek, Saul atyjának szamárkancái; azt mondta Kís az ő fiának, Saulnak: Végy magad mellé egyet a legények közül és menj el megkeresni a szamárkancákat.
4 El is mentek Efraim Hegyvidékére; és bejárták Salisa földjét és nem találták, és bejárták Saalim földjét és nem voltak; aztán átmentek Benjámin földjére, és nem találták.
5 Mikor aztán Cúf földjére jutottak, Saul azt mondta legényének, aki vele volt: Jer, térjünk vissza; nehogy felhagyjon atyám a szamárkancákkal és értünk aggódjon.
6 De az azt mondta neki: Ihol ebben a városban van egy Isten embere, éspedig tisztelt ember, minden bizonyosan beteljesedik, amit megmond; tehát menjünk oda, talán megjelenti nekünk utunkat, amiben járunk.
7 Saul pedig azt mondta legényének: És ha elmennénk, hát mit vinnénk annak az embernek, mert a kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincs mit vigyünk ajándékul az Isten emberének; mi van nálunk?
8 Újból felelt a legény Saulnak és azt mondta: Ihol van a kezemben egy negyed ezüst sekel; azt odaadom az Isten emberének, hogy jelentse meg a mi utunkat.
9 Azelőtt Izráelben így mondta az ember, mikor Istent megkérdezni ment: Jertek, menjünk el a látóhoz; mert aki ma próféta; azelőtt látónak hívták.
10 Azt mondta tehát Saul a legényének: Helyes, amit mondtál, jer, menjünk el; és elmentek a városba, ahol az Isten embere volt.
11 Amint a város lépcsőjén mentek felfelé, leányokkal találkoztak, akik kifelé jöttek vizet meríteni; és azt mondták nekik: Itt van-e a látó?
12 Azok feleltek nekik és azt mondták: Itt, ihol előtted; siess tehát, mert ma bejött a városba, tudniillik vágóáldozata van ma a népnek a bámán;
13 ha beértek a városba, nyomban megtaláljátok őt, mielőtt felmenne a bámára az evéshez. Tudniillik a nép nem eszik addig, míg ő meg nem érkezik; mert ő áldja meg az áldozatot, úgy esznek aztán a meghívottak. Tehát most menjetek fel, mert őt ez idő szerint magát találjátok.
14 Erre felmentek a városba: éppen mikor a városba be akartak menni, akkor jött kifelé Sámuel velük szemben, a bámához felmenőben.
15 Az Úr pedig kijelentést tett Sámuel fülébe egy nappal Saul érkezése előtt, mondván:
16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről, és azt kend fel fejedelemmé népem felett, Izráel felett, hogy szabadítsa meg népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintettem népemet, mert elért hozzám segélykiáltása.
17 Mihelyt tehát Sámuel meglátta Sault; az Úr felelt neki: Ihol az ember, akiről azt mondtam neked: Ez uralkodjék az én népemen.
18 Mikor tehát Saul a kapuban odalépett Sámuelhez és azt mondta: Mondd meg nekem, kérlek, hol van a látó háza?
19 Sámuel felelt Saulnak és azt mondta: Én vagyok a látó, menj fel előttem a bámához és egyetek ma velem; reggel majd elkísérlek, és mindent megjelentek neked, ami szívedben van.
20 A szamárkancákra pedig, melyek tőled ma három napja elvesztek, ne gondolj, mert megkerültek; hanem kié Izráel minden kívánsága, nemde a tiéd és atyád egész házáé?
21 Felelt erre Saul és azt mondta: Ugye én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzseinek egyikéből való, és az én nemzetségem a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetségei között: hát miért beszélsz nekem ilyen módon?
22 De Sámuel fogta Sault és legényét és bevitte őket a terembe; és a meghívottak élén adott nekik helyet, akik mintegy harmincan voltak.
23 És azt mondta Sámuel a szakácsnak: Add ide azt a darabot, amelyet neked adtam; amelyről azt mondtam neked: Tedd el ezt magadnál.
24 Mikor pedig a szakács kiemelte a combot a rajta levővel és Saul elé tette, akkor azt mondta: íme ami megmaradt, tedd magad elé és egyél, mert neked van fenntartva erre az ünnepélyes összesereglésre; nevezetesen a népet én hívtam meg. Saul tehát Sámuellel evett azon a napon.
25 Mikor pedig lementek a bámától a városba; az erkélyen beszélgetett Saullal.
26 Mikor reggel korán felkeltek, hajnal feljöttekor felkiáltott Sámuel Saulhoz az erkélyre, mondván: Kelj fel, hogy elkísérjelek; és mikor Saul felkelt, kimentek ketten, ő és Sámuel, az utcára.
27 Mikor lent jártak a város végén, azt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek, hogy menjen tovább előttünk (és továbbment); te pedig állj meg most, hogy meghalld tőlem Isten beszédét.