1 Samuel 5
1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és bevitték azt Eben Há-Ézerből Asdódba;
2 aztán fogták a filiszteusok az Isten ládáját és bevitték azt Dágon házába; és Dágon mellé állították.
3 De mikor másnap korán felkeltek az asdódiak, hát Dágon már ott volt arcával a földre esve az Úr ládája előtt; fogták tehát Dágont és ismét helyére tették.
4 Azonban másnap is, mikor korán reggel felkeltek, hát Dágon már ott volt arcával a földre esve az Úr ládája előtt; de feje és két keze feje levágva a küszöbön volt, csak dágon16 maradt rajta.
5 Ezért nem lépnek Dágon papjai, sem senki, aki Dágon házába bemegy, a Dágon küszöbére Asdódban; mind a mai napig.
6 És rájuk nehezedett az Úr keze az asdódiakra és megijesztette őket; és megverte őket gümőkkel, Asdódot és határát.
7 Mikor látták Asdód emberei, hogy így van; azt mondták: Nem maradhat Izráel Istenének ládája nálunk, mert kemény a keze rajtunk és istenünkön, Dágonon.
8 Elküldöttek tehát és összegyűjtötték a filiszteusoknak minden fejedelmét magukhoz, és azt mondták: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? És azt mondta Gát: Járjon körül Izráel Istenének ládája.
9 De mikor körülvitték Izráel Istenének ládáját, az történt, hogy miután körülvitték, az Úr keze lett a városon igen nagy rémülettel, és megverte a város embereit kicsinytől fogva nagyig; és gümők fakadtak ki rajtuk.
10 Úgyhogy mikor Ekronba küldték az Isten ládáját, hát amint megérkezett az Isten ládája Ekronba, felkiáltottak az ekroniak, mondván: Reám fordították Izráel Istenének ládáját, hogy megöljenek engem és népemet.
11 És elküldöttek, összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére és ne öljön meg engem és népemet; mert halálos rémület volt az egész városban, nagyon ránehezült az Isten keze.
12 Mert az emberek, akik nem haltak meg, gümőkkel verettek meg úgy, hogy a város kiáltása felhatott az égre.