1 Samuel 3
1 fel engem egy papságra, hogy ehessem egy falat kenyeret.Mikor pedig a gyermek Sámuel szolgálta az Urat Éli színe előtt; azokban a napokban az Úr szava ritka volt, a látomás nem volt elterjedve.
2 És abban az időben történt, mikor egyszer Éli a helyén feküdt (szemei pedig már kezdtek homályosodni, nem tudott látni);
3 és az Isten szövétneke még nem aludt ki; Sámuel pedig az Úr templomában feküdt, ahol az Isten ládája volt;
4 hogy szólította az Úr Sámuelt, és az azt mondta: Itt vagyok;
5 és azzal futott Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, térj vissza, feküdj le. És visszatért és lefeküdt.
6 Akkor tovább szólította az Úr: Sámuel! Sámuel pedig felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, fiam, térj vissza, feküdj le.
7 Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat; és még nem jelentetett ki neki az Úr szava.
8 Akkor tovább szólította az Úr harmadízben: Sámuel! Mire felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem; akkor értette meg Éli, hogy az Úr szólítja a gyermeket.
9 Azt mondta tehát Éli Sámuelnek: Eredj, feküdjél le, és ha szólít téged, akkor mondd ezt: Beszélj, Uram, mert hallja a te szolgád. És elment Sámuel és lefeküdt helyére.
10 Akkor eljött az úr, megállt és szólította, mint máskor: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig azt mondta: Beszélj, mert hallja a te szolgád.
11 És azt mondta az Úr Sámuelnek: íme én oly dolgot teszek Izráelben, melyet aki hall, mindenkinek megcsendül bele mind a két füle.
12 Azon a napon viszem véghez Élin mindazt, amit szóltam háza felől; kezdettől végig.
13 Ugyanis kijelentettem neki, hogy én elítélem házát örökre; azért a bűnért, hogy tudta, hogy fiai kisebbítik az Istent, és nem akadályozta meg őket.
14 És ezért megesküdtem Éli házának; hogy Éli házának bűne ki nem engeszteltetik áldozattal, sem ételáldozattal soha.
15 Ezután feküdt Sámuel reggelig, akkor kinyitotta az Úr házának ajtait; de félt Sámuel a látomást Élinek megjelenteni.
16 Hanem Éli szólította Sámuelt, és azt mondta: Sámuel, fiam!; az pedig azt mondta: Itt vagyok!
17 Akkor azt mondta: Mi az a dolog, amit beszélt veled? El ne titkold, kérlek, tőlem! Úgy cselekedjék veled Isten és úgy folytassa, hogy egy szót el nem titkolsz előlem mindabból, amit beszélt veled.
18 Erre Sámuel elmondta neki az egész dolgot és nem titkolta el tőle; ő pedig azt mondta: Ő az Úr, ami neki tetszik, tegye.
19 Mikor aztán Sámuel megnőtt és az Úr vele volt, úgy, hogy semmit nem ejtett földre beszédeiből;
20 akkor megtudta egész Izráel Dántól fogva Beérsebáig, hogy Sámuel megbízható az Úr prófétájának.
21 Azután ismét megjelent az Úr Silóban; Sámuelnek ugyanis az Úr igéjében nyilatkozott meg az Úr Silóban.