1 Samuel 24
1 (2) És történt, hogy mikor Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből; jelentették neki, mondván: íme Dávid En-Gedi sivatagában van.
2 (3) Akkor vett Saul háromezer embert egész Izráelből válogatva; és elment Dávidot keresni. Mikor emberei éppen a Vadkecskék szirtjeinek keleti oldalán voltak;
3 (4) juhcserényekhez jutott az úton, ahol egy barlang is volt. És Saul bement lábait eltakarni; mikor Dávid az ő embereivel éppen a barlang hátulsó részeiben ült.
4 (5) Úgyhogy Dávid emberei azt mondták neki: Itt van a nap, mikor azt mondja az Úr neked: Én ezennel kezedbe adom ellenségedet, és tégy vele, amint jónak látod!
5 (6) Akkor Dávid felkelt, és levágta titokban a felöltő szárnyát, mely Saulon volt; de azután bántotta Dávidot a lelkiismerete, amiért levágta a ruha szárnyat, mely Saulon volt;
6 (7) és azt mondta embereinek: Őrizzen meg engem az Úr attól, hogy ezt a dolgot elkövessem az én urammal, az Úr felkentjével, hogy kinyújtsam rá kezemet; hiszen az Úr felkentje ő.
7 (8) Ezzel lehordta Dávid az ő embereit szavakkal, és nem engedte őket Saul ellen támadni. Mikor aztán Saul felkelt a barlangból és elment útjára:
8 (9) felkelt Dávid is azután, és mikor kiment a barlangból, utánakiáltott Saulnak, mondván: Uram, király! És mikor Saul hátratekintett, meghajolt Dávid arccal a földre, és leborult.
9 (10) Aztán azt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz emberi beszédekre, mikor azt mondják: íme Dávid vesztedre tör?
10 (11) Lám e mai nap látták szemeid, hogy kezembe adott téged az Úr ma a barlangban, mondták is, hogy öljelek meg, de megszántalak; és azt mondtam: Nem nyújtom ki kezemet uramra, mert az Úr felkentje ő.
11 (12) Tehát lásd, atyám, hát lásd felöltőd szárnyát a kezemben; hogy mikor levágtam ujjatlan köntösöd szárnyát, nem öltelek meg téged, abból tudd meg és lásd meg, hogy nincs a kezemben gonoszság és bűn, és én nem vétkeztem ellened, te mégis vadászol az életemre, hogy elvedd.
12 (13) Ítéljen az Úr köztem és közted, és álljon bosszút értem az Úr rajtad; de én kezem nem lesz ellened.
13 (14) Mint a régi közmondás mondja: Istentelenektől kerül ki istentelenség; tehát az én kezem nem lesz ellened.
14 (15) Ki után vonult ki Izráel királya? Kit kergetsz te? Egy holt ebet, egy bolhát.
15 (16) Tehát az Úr legyen bíró és ítéljen köztem és közted; és lássa meg és perelje ki peremet, és szolgáltasson nekem igazságot ellened.
16 (17) Történt pedig, hogy mikor elvégezte Dávid az igék beszédét Saulhoz, azt mondta Saul: A te hangod ez, fiam, Dávid? És felemelte hangját Saul, és sírt.
17 (18) És azt mondta Dávidnak: Igazabb vagy te, mint én; mert te azt követted velem szemben, ami jó, én pedig azt követtem veled szemben, ami rossz.
18 (19) Te ugyanis kijelentetted ma, hogy mi jót tettél velem; azt, hogy kezedbe adott az Úr, és nem öltél meg engem.
19 (20) Mert, ha valaki ráakad ellenségére, elbocsátjae azt jó úttal? Fizessen meg tehát neked az úr jóval azért, amit e mai nap tettél velem.
20 (21) És most íme tudom, hogy bizonyosan király leszel, és a te kezedbe száll át Izráel királysága:
21 (22) most azért esküdjél meg nekem az Úrra, hogy nem irtod ki magomat énutánam; és nem pusztítod ki nevemet atyám házából.
22 (23) És mikor Dávid megesküdött Saulnak; Saul elment haza, Dávid pedig embereivel felment az erődítésbe.