1 Samuel 22
1 És elment onnét Dávid, és Adullám barlangjába menekült. Mikor ezt meghallották testvérei és atyjának egész háza, lementek hozzá oda.
2 Továbbá hozzá gyülekeztek mind, akik nyomorban voltak, mind, akiknek hitelezőjük volt, mind, akiknek lelke keserű volt, és ő lett felettük fejedelem; így mintegy négyszáz ember volt vele.
3 És elment Dávid onnét a móábi Micpébe; és azt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön ki, kérlek, atyám és anyám velem, míg megtudom, mitevő lesz velem az Isten.
4 És elvezette őket Móáb királya elé; aztán vele laktak mindaddig, míg Dávid Micpében volt.
5 Mikor aztán Gád, a próféta, azt mondta Dávidnak: Ne maradj Micpében; eredj és menj be Júda országába; akkor elment Dávid és bement Heret erdejébe.
6 Mikor Saul meghallotta, hogy felismerték Dávidot és némely emberét, akik vele voltak (és Saul Gibeában ült a tamariszkfa alatt a magaslaton, és dárdája a kezében volt, szolgái pedig mind körülötte álltak),
7 akkor azt mondta Saul körülötte álló szolgáinak: Halljátok meg, kérlek, Benjámin fiai: Hát mindnyájatoknak adni fog Isai fia mezőket és szőlőket, mindnyájatokat ezredesekké és századosokká tesz:
8 hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem, és nincs, aki feltárta volna előttem, mikor fiam szövetséget kötött Isai fiával, és nincs, aki fájdalmat érzett volna közületek miattam és feltárta volna előttem: hogy fiam feltámasztotta ellenem szolgámat, hogy álljon lesbe, mint e mai nap?
9 És felelt az edomi Dóég, ő ugyanis Saul szolgái előtt állt, és azt mondta: Láttam Isai fiát, amint megérkezett Nóbba Ahimelekhez, Ahitúb fiához.
10 És az megkérdezte felőle az Urat és útravalót adott neki; a filiszteus Góliát kardját is neki adta.
11 Akkor elküldött a király, hogy hívják el Ahimeleket, Ahitúb fiát, a papot, és atyja egész házát, a papokat, akik Nóbban voltak; és mikor mind megérkeztek a királyhoz,
12 azt mondta Saul: Halld meg csak, Ahitúb fia! Az pedig azt mondta: Itt vagyok, uram.
13 És azt mondta neki Saul: Miért esküdtetek össze ellenem te és Isai fia: hogy kenyeret és kardot adtál neki és megkérdezted felőle Istent, hogy ellenem támadjon, lesbe állván, mint e mai nap?
14 És felelt Ahimelek a királynak, és azt mondta: És ki olyan hű valamennyi szolgád között, mint Dávid? És a király veje, és testőrséged feje, és tiszteletben áll házadban:
15 ma kérdeztem meg felőle Istent először? Távol legyen tőlem: fel ne tegyen a király az ő szolgájáról valamit, atyám egész házával együtt, mert nem tud a te szolgád minderről semmit, sem kicsit, sem nagyot.
16 De a király azt mondta: Meg kell halnod, Ahimelek; neked és atyád egész házának.
17 És azt mondta a király a testőröknek, akik körülötte álltak: Vegyétek körül és öljétek meg az Úr papjait, mert az ő kezük is Dáviddal van, mert tudták, hogy szökésben van és mégsem tárták fel előttem; de nem akarták a király szolgái kezüket kinyújtani, hogy leüssék az Úr papjait.
18 Akkor azt mondta a király Dóégnak: Fordulj te, és ronts a papokra! Az edomi Dóég pedig fordult, és ő rontott rájuk a papokra, és megölt aznap nyolcvanöt embert, akik gyolcs vállraöltőt viseltek.
19 Aztán Nóbot, a papok városát, levágatta kardnak élével, férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig; ökröt is, szamarat is, juhot is kardnak élével.
20 De megmenekült egy fia Ahimeleknek, Ahitúb fiának, a neve Abjátár; és elfutott Dávid után.
21 Mikor jelentést tett Abjátár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úr papjait:
22 azt mondta Dávid Abjátárnak: Tudtam aznap, mikor ott volt az edomi Dóég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak; én okoztam atyád egész házának halálát.
23 Maradj velem, ne félj, mert aki az én életemet keresi, az keresi a te életedet; így hát őrizetben leszel te nálam.