1 Samuel 2
1 Akkor imádkozott Anna, és ezt mondta: Tombol a szívem az Urban; Felmagasztosult a szavam az Urban; Kinyílt a szám ellenségeim ellen: Mert örvendezek szabadításodban;
2 Nincsen olyan szent, mint az Úr! Mert nincsen terajtad kívül, Nincs oly szirt, mint a mi Istenünk.
3 Ne beszéljetek annyi kevélyet, Ne jöjjön ki kérkedés szátokból; Mert mindentudó Isten az Úr. És nála ki vannak egyenlítve a tettek:
4 Hősök kézíve össze van törve; Elesettek pedig erőt öveznek magukra.
5 Jóllakottak kenyérért állnak bérszolgálatba; Éhezők pedig abbahagyják örökre. A meddőnek hét gyermeke születik; A sok gyermekes pedig gyászol.
6 Az Úr öl és elevenít; Levisz az alvilágba és felhoz;
7 Az Úr szegénnyé tesz és meggazdagít. Lealacsonyít, fel is magasztal:
8 Talpra állítja a porból a szegényt; Felemeli a szemétből a szűkölködőt: Hogy fejedelmek mellé ültesse, És dicsőség trónját adjon neki örökségül. Mert az Úréi a földnek oszlopai, És azokra tette a földkerekségét.
9 Kegyeseinek lábait megőrzi, De az istentelenek a sötétségben elvesznek; Mert nem erővel diadalmaskodik az ember.
10 Az Úrral aki perel, összetörik, Felette az égben mennydörög, Az Úr megítéli a földnek végeit; És hatalmat ad királyának, És felemeli felkentjének szarvát.
11 Elkáná aztán elment Há-Rámába családjával; a gyermek pedig az Úr szolgájává lett Éli pap színe előtt.
12 Éli fiai pedig haszontalan emberek voltak; nem akartak tudni az Úrról,
13 sem a papok kötelességéről a nép iránt. Mindig, mikor valaki vágó áldozatot áldozott, jött a pap legénye, amint a húst főzték; kezében a háromágú villa,
14 és beleütötte a medencébe, vagy az üstbe, vagy a bográcsba, vagy a fazékba, és mindent, amit a villa felhozott, elvitt vele a pap. Így tettek minden izráelivel, aki odament Silóba.
15 Sőt mielőtt a kövérét elfüstölögtették volna is, odament a pap legénye és azt mondta annak az embernek, aki áldozott: Adj húst sütni a papnak; mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset.
16 Ha azt mondta neki az ember: Most a kövérét kell elfüstölögtetni, aztán végy magadnak, amint a lelked kivánja; akkor azt mondta: Nem, hanem most adj, mert ha nem, elveszem erővel.
17 Ezért igen nagy volt a legények bűne az Úr színe előtt; mert megvetették az emberek9 az Úr áldozatát.
18 És Sámuel az Úr színe előtt szolgált: egy gyolcs vállraöltővel felövezett gyermek.
19 És egy kis felöltőt csinált neki anyja, és felvitte neki évenként, mikor felment férjével az évi vágóáldozatot bemutatni.
20 És megáldotta Éli Elkánát és feleségét, és azt mondta: Adjon az Úr neked magot ettől az asszonytól a helyett, akit kérésére kapott, akit az Úrnak kért, úgy mentek haza:
21 mert meglátogatta az Úr Annát és áldott állapotba jutott, és három fia és két leánya született neki, míg a gyermek Sámuel felnövekedett az Úrral.
22 Mikor Éli nagyon öreg lett, mindenfélét hallott, hogy mit csinálnak fiai egész Izráellel, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a gyülekezet sátorának ajtajában teljesítettek szolgálatot.
23 És azt mondta nekik: Miért csináltok ilyen dolgokat? Mert gonosz dolgokat hallok rólatok ettől az egész néptől.
24 Ne, fiaim, mert nem jó hír az, amit Isten népétől terjeszteni hallok.
25 Ha ember ellen vét valaki, azt Isten megbünteti; ha tehát az Úr ellen vét valaki, ki imádkozhatnék azért? De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr azt akarta, hogy megölje őket.
26 Ellenben a gyermek Sámuel folyton nőtt és kedvesebb lett; mind az Úrnál, mind az embereknél.
27 És egy Isten embere érkezett Élihez; és azt mondta neki: Azt mondja az Úr Ugye nyilván kijelentettem magamat atyád házának, mikor Egyiptomban voltak Faraó házánál?
28 És papommá választottam őt Izráel minden törzse közül, hogy áldozzon oltáromon, hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy vállraöltőt viseljen előttem; és atyád házának adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát.
29 Miért rúgtatok bele vágó áldozatomba és ételáldozatomba, melyet lakásomra rendeltem; és miért becsülted fiaidat többre, mint engem, hogy magatokat az én népemnek, az Izráelnek minden áldozatából a legjavával hizlaltátok?
30 Ezért ez az Úrnak, Izráel Istenének mondása: Jóllehet azt mondottam, hogy a te házad és atyád háza jár előttem örökké; de most ez az Úr mondása: Távol legyen tőlem; hanem akik engem megtisztelnek, azokat megtisztelem, és akik engem megvetnek, legyenek lenézettek.
31 Íme, jönnek napok, mikor levágom karodat és atyád házának karját; hogy ne legyen vénember a te házadban.
32 Mivel a hajlék ellensége gyanánt tekintesz mindenre, ami Izráelnek jót tesz; nem lesz vén ember a te házadban egész időn át.
33 De nem mindenkit irtok ki közüled oltárom mellől, hogy epesszem szemeidet és búsítsam lelkedet; de házad minden sarja férfikorban hal meg.
34 És ez legyen neked a jel, ami két fiadon, Hofnin és Pinhászon fog beteljesedni: egy napon halnak meg mind a ketten.
35 És állítok magamnak hű papot, aki a szerint cselekszik, ami szívemben és lelkemben van, és építek neki állandó házat, hogy járjon az én felkentem előtt minden időben.
36 És lesz, hogy aki a te házadból megmarad, mind eljön, hogy meghajtsa magát neki egy kis aprópénzért és egy egész kenyérért; és azt mondja: Kérlek, fogadj