1 Samuel 15
1 Ezért azt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy téged királlyá kenjelek az ő népe felett, Izráel felett; most tehát hallgass az Úr beszédeinek szavára.
2 Ezt mondja a seregek Ura: Meglátogatom, amit Amálek Izráellel cselekedett; hogy útját állta neki, mikor feljött Egyiptomból:
3 most menj, verd meg Amáleket, és vesd örök szentség alá őt és mindenét, amije van, és ne könyörülj rajta; hanem öld meg férfitól asszonyig, gyermektől csecsemőig; ökörtől juhig, tevétől szamárig.
4 És felhívta Saul a népet és szemlére állította őket Teláimban, kétszázezer gyalogost, és tízezer embert Júdából.
5 Mikor megérkezett Saul Amálek városához; lesbe állt a völgyben,
6 a kénieknek pedig azt mondta Saul: Menjetek, távozzatok el, menjetek le az amálekiek közül, nehogy elveszejtselek téged is vele; pedig te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiával, mikor feljöttek Egyiptomból. Mikor aztán eltávoztak a kéniek Amálek közül,
7 megverte Saul Amáleket; Havilától addig, amerre Súrba mennek, mely Egyiptomtól keletre van.
8 És Agagot, Amálek királyát elfogta élve; az egész népet pedig örök szentség alá vetette kardnak élével.
9 De megkönyörült Saul és a nép Agagon és a juhoknak és marháknak, a másodrendűeknek is legjaván, és a bárányokon és mindenen, ami jó volt, és azokat nem akarták örök szentség alá vetni; hanem minden jószágból, ami hitvány és leromlott volt, azt vetették örök szentség alá.
10 És lett az Úr szava Sámuelhez, mondván:
11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert hátratért tőlem és szavaimat nem valósította meg. Ezen haragra gerjedt Sámuel, és segítségért kiáltott az Úrhoz egész éjszaka.
12 És mikor reggel korán felkelt, hogy Saul elé menjen, jelentették Sámuelnek, mondván: Saul Kármelbe érkezett és ott oszlopot állított magának, aztán megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.
13 Mikor Sámuel megérkezett Saulhoz, azt mondta neki Saul: Légy áldott az Úrtól! Megvalósítottam az Úr beszédét.
14 Sámuel pedig azt mondta: És mi ez a juhbégetés a fülemben, és az a marhabőgés, amit hallok?
15 És azt mondta Saul: Az amálekiektől hozták ezeket, mert megkönyörült a nép a juhok és marhák legjaván, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; de a többit örök szentség alá vetettük.
16 Akkor azt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd el, hadd mondjam meg neked, mit beszélt az Úr hozzám az éjjel; az pedig azt mondta neki: Beszélj.
17 És azt mondta Sámuel: Nemde, bár kicsiny voltál a magad szemeiben, te lettél Izráel törzseinek feje; és felkent téged az Úr királlyá Izráel felett?
18 És elküldött téged az Úr egy útra; és azt mondta neked: Menj és vesd örök szentség alá a bűnösöket, Amáleket, és hadakozzál ellene, míg ki nem pusztítod őket.
19 Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára; és rohantál rá a martalékra, és tetted azt, ami gonosz az Úr szemeiben?
20 És azt mondta Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre küldött engem az Úr; és elhoztam Agagot, Amálek királyát, Amáleket pedig örök szentség alá vetettem.
21 De a nép vett a martalékból juhot és marhát az örök szentség zsengéjéül, hogy megáldozza az Urnak, a te Istenednek Gilgálban.
22 Sámuel pedig azt mondta: Vajon az Úr előtt van olyan kedves az égő áldozat és vágóáldozat, mint az Úr szavára való hallgatás? Íme: engedelmesség jobb az áldozatnál, és szófogadás a kosok kövérénél.
23 Mert az engedetlenség olyan bűn, mint a varázslás, és a konokság, mint a bálvány és a házi istenek; mivel megvetetted az Úr szavát, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
24 Akkor azt mondta Saul Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam az Úr parancsát és a te szavaidat; de féltem a néptől, azért hallgattam szavukra.
25 Most tehát bocsásd meg, kérlek, bűnömet; és térj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt.
26 De Sámuel azt mondta Saulnak: Nem térek vissza veled; mivel megvetetted az Úr beszédét, az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.
27 Ezzel megfordult Sámuel, hogy elmenjen; de az megragadta felöltőjének szárnyát úgy, hogy elszakadt.
28 Mire azt mondta neki Sámuel: Leszakította az Úr Izráel királyságát rólad ma: és felebarátodnak adja azt, aki jobb náladnál.
29 És Izráel Dicsősége nem is hazudik és nem érez megbánást; mert nem ember ő, hogy megbánást érezzen.
30 De az azt mondta: Vétkeztem, de kérlek, tisztelj meg népem vénei előtt és Izráel előtt; és térj velem vissza, hogy leboruljak az Úr előtt, a te Istened előtt.
31 Így visszatért Sámuel Saul után; és miután Saul leborult az Úr előtt,
32 Sámuel azt mondta: Hozzátok ide hozzám Agagot, Amálek királyát! És mikor Agag odament hozzá kényesen, azt gondolta Agag: Bizonyára eltávozott a halál keserűsége;
33 Sámuel pedig azt mondta: Miképpen a te kardod asszonyokat fosztott meg gyermeküktől, úgy fosztassék meg asszonyoknál inkább a te anyád; és ezzel feldarabolta Sámuel Agagot az Úr előtt Gilgálban.
34 Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment haza Saul Gibeájába.
35 És Sámuel többé nem látogatta meg Sault halála napjáig; mert Sámuel szomorkodott Saulért. Mivel az Úr megbánta, hogy Sault királlyá tette Izráel felett,