1 Samuel 11
1 Mikor az ammoni Náhás felvonult és táborba szállt Jábes Gileád ellen; Jábes emberei mind azt mondták Náhásnak: Köss velünk szerződést és szolgálunk neked.
2 Az ammoni Náhás pedig azt mondta nekik: Ezzel szerződöm veletek, hogy kiszúrom mindnyájatoknak jobb szemét; és ezt gyalázatul vetem egész Izráelre.
3 Erre azt mondták neki Jábes vénei: Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráel egész határába; és ha nem lesz, ki megtartson bennünket, akkor kimegyünk hozzád.
4 Mikor a követek Saul Gibeájába érkeztek és elbeszélték a dolgokat a nép hallatára; az egész nép felemelte szavát, és sírtak.
5 Saul pedig éppen akkor jött a barmok után a mezőről; és azt mondta Saul: Mi lelte a népet, hogy sírnak? És mikor elbeszélték neki Jábes embereinek beszédét,
6 reá szállott Isten lelke Saulra e beszédek hallatára; és fellobbant a haragja nagyon.
7 És vett egy pár ökröt, feldarabolta és elküldötte Izráel egész határába követek által, mondván: Aki ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökrével ez történjék; és az Úr félelme szállt a népre, úgyhogy kivonultak mint egy ember.
8 Mikor szemlére állította őket Bézekben; Izráel fiai háromszázezeren voltak, Júda emberei pedig harmincezeren.
9 Akkor azt mondták a jött követeknek: Ezt mondjátok Jábes Gileád embereinek: Holnap szabadítás lesz számotokra, mire a nap felmelegszik. Mikor a követek megérkeztek és jelentést tettek Jábes embereinek, azok megörültek.
10 Akkor azt mondták Jábes emberei: Holnap kimegyünk hozzátok; és tegyetek velünk úgy, ahogyan nektek éppen tetszik.
11 Történt pedig másnap, hogy Saul három csapatba tette a népet, és benyomultak a tábor belsejébe reggeli őrváltáskor, és vágták Ammont, amíg a nap felmelegedett; és akik megmaradtak, úgy szétszóródtak, hogy nem maradt belőlük kettő együtt.
12 Akkor azt mondta a nép Sámuelnek: Ki az, aki azt mondta: Saul akar rajtunk uralkodni? Ide az ilyen emberekkel, hadd öljük meg őket!
13 De Saul azt mondta: Ezen a napon senkit sem szabad megölni; mert ma szerzett az Úr szabadítást Izráelben.
14 Sámuel pedig azt mondta a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.
15 És elment az egész nép Gilgálba, és királlyá tették Sault az Úr előtt ott Gilgálban, és áldoztak ott visszafizetési vágó áldozatokat az Úr előtt; és örvendezett ott Saul és Izráel minden embere felette igen.