1 Peter 5
1 A presbitereket, kik köztetek vannak, kérem én, a presbitertárs és a Krisztus szenvedéseinek tanúja, ki a megjelenendő dicsőségnek is részese vagyok:
2 legeltessétek Istennek köztetek levő nyáját, gondját viselvén nem kényszerítésből, hanem örömest; nem is rút nyereségvágyból, hanem kész indulattal;
3 nem is úgy, hogy uralkodjatok gyülekezeteiteken, hanem úgy, hogy példaképei legyetek a nyájnak;
4 így mikor megjelenik a főpásztor, elveszitek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.
5 Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmesek legyetek, az alázatossággal övezvén fel magatokat; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.
6 Alázzátok meg tehát magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy titeket alkalmas időben felmagasztaljon;
7 minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.
8 Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán széjjeljár, keresvén, kit nyeljen el;
9 kinek álljatok ellene, erősek lévén a hitben, tudván, hogy a ti atyátokfiain, kik a világon vannak, ugyanezek a szenvedések mennek végbe.
10 A minden kegyelemnek Istene pedig, aki minket az ő örökkévaló dicsőségére elhívott Krisztus Jézusban, rövid szenvedésetek után ő maga tegyen benneteket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká, állhatatosokká;
11 övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké! Ámen.
12 Szilvánusz által, ki nektek, én úgy tartom, hű atyátokfia, röviden írtam, intvén és biztosítván titeket, hogy ez az Istennek igazi kegyelme, amelyben állotok.
13 Üdvözöl titeket a Babilonban levő, veletek együtt kiválasztott gyülekezet és Márk, az én fiam.
14 Üdvözöljétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, kik Krisztus Jézusban vagytok. Ámen.