1 Kings 21
1 Történt pedig ezek után a dolgok után, hogy egy szőlője volt a jizréeli Nábótnak, aki Jizréelben volt; Áhábnak, Izráel királyának palotája mellett;
2 és szólt Áháb Nábótnak, mondván: Add nekem a szőlődet, hogy legyen nekem veteményes kertemmé, mert közel van az én házam mellett, és én adok neked helyette egy annál jobb szőlőt, ha neked úgy tetszik, pénzt adok neked ennek árába.
3 De azt mondta Nábót Áhábnak: Az Úr őrizzen engem attól, hogy neked adjam ősi örökségemet!
4 És Áháb rosszkedvűen és haragosan érkezett haza a miatt a szó miatt, amit az jizréeli Nábót szólt neki, hogy azt mondta: Nem adom neked ősi örökségemet; és lefeküdt ágyára és elfordította arcát és nem evett kenyeret.
5 Akkor bement hozzá felesége, Izébel; és beszélt hozzá: Miért oly rosszkedvű a lelked, hogy kenyeret nem eszel?
6 Erre elbeszélte neki: Szóltam a jizréeli Nábótnak, és azt mondtam neki: Add nekem a szőlődet pénzért, vagy ha te kívánod, szőlőt adok neked helyette; és azt mondta: Nem adom neked szőlőmet!
7 Felesége, Izébel pedig azt mondta neki: Neked most királyi hatalmat kell gyakorolnod Izráelen; kelj fel, egyél kenyeret és legyen jó kedved, majd én neked adom a jizréeli Nábót szőlőjét.
8 Ezzel leveleket írt Áháb nevében és megpecsételte az ő pecsétjével; és elküldte a leveleket a városabeli vénekhez és nemesekhez, akik Nábóttal együtt laktak.
9 És azt írta a levelekben, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.
10 Aztán ültessetek két mihaszna embert vele szemben, akik tegyenek ellene tanúbizonyságot, mondván: Káromoltad Istent és a királyt; erre vigyétek ki és kövezzétek meg őt, hogy haljon meg.
11 És úgy cselekedtek városának emberei, a vének és a nemesek, akik városában laktak, mint ahogyan megküldte nekik Izébel; mint ahogyan meg volt írva a levelekben, melyeket hozzájuk küldött.
12 Böjtöt hirdettek; és Nábótot a nép élére ültették.
13 Akkor bejött a két mihaszna ember, és leültek vele szemben. És tanúbizonyságot tettek a mihaszna emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Káromolta Nábót Istent és a királyt! Erre kivitték őt a városon kívül és megkövezték őt kövekkel, és meghalt.
14 Akkor küldöttek Izébelhez, mondván: Meg van kövezve Nábót, és meghalt.
15 És mikor Izébel hallotta, hogy meg van kövezve Nábót és meghalt; azt mondta Izébel Áhábnak: Kelj fel, vedd birtokba a jizréeli Nábót szőlőjét, melyet pénzért nem akart neked adni, mert már nem él Nábót, mert meghalt.
16 Így történt, hogy mikor Áháb hallotta, hogy Nábót meghalt; felkelt Áháb, hogy lemenjen a jizréeli Nábót szőlőjébe, birtokba venni azt.
17 Akkor lett az Úr szava a tisbi Illyéshez, mondván:
18 Kelj fel, menj le Áháb elé, Izráel királya elé, aki Samáriában van; éppen most Nábót szőlőjében van, ahova lement, hogy birtokba vegye;
19 és szólj neki, mondván: Így mondta az Úr: Hát öltél és örököltél is? Aztán szólj neki, mondván: Így mondta az Úr: Amely helyen az ebek Nábót vérét felnyalták, nyalják fel az ebek a te véredet is.
20 És mikor Áháb azt mondta Illyésnek: Hát megtaláltál, ellenségem?; az azt mondta: Megtaláltalak, amiért eladtad magadat, hogy azt tedd, ami rossz az Úr szemeiben.
21 Íme én veszedelmet hozok reád és kiseperlek az utolsóig; és kiirtom Áhábnak hímjét, kötöttet és szabadot Izráelben.
22 És olyanná teszem házadat, mint Járobeámnak, Nebát fiának házát, és mint Baesának, Ahija fiának házát; az ingerlés miatt, hogy felingereltél és bűnbe vitted Izráelt.
23 Izébel felől is szólt az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Izébelt Jizréel mellvédjén.
24 Akije Áhábnak a városban hal meg, az ebek eszik meg; akije a mezőn hal meg, az ég madarai eszik meg.
25 (De nem is volt, aki úgy eladta volna magát, mint Áháb, hogy azt tegye, ami rossz az Úr szemeiben; mert őt a felesége, Izébel izgatta.
26 Úgyhogy ő nagyon undok dolgokat cselekedett, amennyiben a bálványokat követte; egészen úgy, mint az emoriak cselekedtek, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől.)
27 És történt, hogy amint hallotta Áháb ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát vett testére és böjtölt; zsákruhába is feküdt le, és halkan járt.
28 Ekkor lett az Úr szava a tisbi Illyéshez, mondván:
29 Láttad-e, hogy megalázta magát Áháb előttem? Mivelhogy megalázta magát előttem, nem az ő idejében hozom a veszedelmet, fia idejében hozom el a veszedelmet házára.