1 Kings 2
1 Mikor aztán elközelgettek Dávid halálának napjai; parancsot adott fiának, Salamonnak, mondván:
2 Én elmegyek a minden földiek útján; tehát légy erős és légy férfi.
3 És tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek szolgálatát, járván az ő útjain, megtartva törvényeit, parancsolatait, ítéleteit és tanúságtételeit úgy, amint meg vannak írva Mózes tanításában; hogy jó szerencsés légy mindenben, amit cselekszel, és mindenütt, ahova fordulsz.
4 Hogy fenntarthassa az Úr az ő szavát, amit szólt hozzám, mondván: Ha megőrzik fiaid az ő útjukat, hűséggel járván előttem teljes szívükből és teljes lelkükből; úgymond, nem fogy ki utódod Izráel királyi székéről.
5 Tehát te magad is tudod, mit tett velem Jóáb, Cerujá fia azzal, amit Izráel két hadvezérén elkövetett, Ábneren, Nér fián, és Amaszán, Jéter fián, hogy megölte őket és háborúba való vérontást tett békében; és háborúba való vért engedett övére, mely derekán volt, és sarujára, mely lábán volt.
6 Cselekedjél tehát bölcsességed szerint; és ne engedd, hogy ősz haja békességben szálljon a sírba.
7 De a gileádi Barzillai fiaival cselekedjél kegyelmességet, és legyenek azok közt, akik asztalomnál esznek; mert úgy közeledtek hozzám, mikor testvéred, Absálom elől menekültem.
8 Hanem itt van veled a benjámini Simei, Gérá fia Bahurimból, ő tudniillik sértő szidalommal szidalmazott engem, mikor Mahanajimba mentem; aztán lejött elém a Jordánhoz és megesküdtem neki az Úrra, mondván: Nem öllek meg fegyverrel;
9 de most nem kell őt büntetlen hagynod, hiszen te bölcs ember vagy; tehát tudod, mit kell vele cselekedned, és vérrel bocsátod ősz haját a sírba.
10 Aztán elaludt Dávid az ő atyáival; és eltemették Dávid városában.
11 Az idő pedig, ameddig Dávid uralkodott Izráel felett, negyven esztendő volt; Hebronban uralkodott hét esztendeig, és Jeruzsálemben uralkodott harminchárom esztendeig.
12 Aztán Salamon ült bele atyjának, Dávidnak királyi székébe; és nagyon megerősödött királysága.
13 És bement Adonija, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához, és az azt mondta neki: Békességgel jössz-e?; és azt mondta: Békességgel.
14 Aztán azt mondta: Szavam van hozzád. És azt mondta: Szólj.
15 Akkor azt mondta: Te tudod, hogy enyém lett volna a királyság és reám vetette egész Izráel a tekintetét, hogy én leszek a király; de aztán fordult a királyság és testvéremé lett, mert az Úrtól az övé lett.
16 Most tehát egy kérést kérek tőled, ne utasítsd vissza orcámat. És azt mondta neki: Beszélj.
17 Akkor azt mondta: Mondd, kérlek, Salamon királynak, mert a te orcádat nem fogja visszautasítani: hogy adja nekem a súnémi Abiságot feleségül.
18 És azt mondta Batseba: Jó; én beszélni fogok érdekedben a királlyal.
19 Mikor aztán Batseba bement Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adonija érdekében; felkelt elébe a király és leborult előtte, és mikor felült székére, széket tétetett a király anyjának is, és leült az ő jobbjára.
20 Aztán azt mondta: Egy kis kérést kérek én most tőled, ne utasítsd vissza orcámat. És azt mondta neki a király: Kérj, anyám, mert nem utasítom vissza orcádat.
21 Akkor azt mondta: Adassék a súnémi Abiság Adonija testvérednek feleségül.
22 De felelt a király, Salamon, és azt mondta anyjának: És miért a súnémi Abiságot kéred te Adonijának? Kérd neki a királyságot is, hiszen ő az én testvérem, aki nagyobb nálam; hát az övé, meg Abjátár papé és Jóábé, a Cerujá fiáé.
23 És megesküdött a király, Salamon az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Úr és úgy folytassa, hogy élete árán szólta Adonija ezt a szót.
24 Most tehát él az Úr, aki engem felállított és atyámnak, Dávidnak királyi székébe ültetett, és aki házat szerzett nekem, mint ahogyan szólott; hogy ma meg fog halni Adonija.
25 És elküldött a király, Salamon Benájá által, Jójáda fia által; és leütötte őt és meghalt.
26 Abjátár papnak pedig azt mondta a király: Eredj Anatótba mezei jószágodra, mert méltó vagy a halálra; de ez idő szerint nem öllek meg, mert Uram Istenemnek ládáját hordoztad atyám, Dávid előtt, és mert mindazokban a nyomorúságokban részt vettél, melyek atyámat érték.
27 Így száműzte Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja; hogy betöltse az Úr beszédét, melyet Éli háza ellen szólt Sílóban.
28 Mikor a hír eljutott Jóábhoz, Jóáb ugyanis Adonijához hajlott, bár Absálomhoz nem hajlott; elfutott Jóáb az Úr sátorába és megfogta az oltár szarvait.
29 Mikor Salamon királynak jelentették, hogy Jóáb az Úr sátorába futott és most ott van az oltár mellett; elküldte Salamon Benáját, a Jójáda fiát, mondván: Eredj, üsd le őt!
30 Mikor Benájá az Úr sátorához ért, azt mondta neki: Így mondta a király, jöjj ki! De az azt mondta: Nem, mert itt akarok meghalni. És megvitte Benájá a királynak a szót, mondván: Így szólt Jóáb és így felelt nekem.
31 Erre azt mondta neki a király: Tégy úgy, ahogyan szólott, és üsd le őt és temesd el; hogy hárítsd el az ártatlan vért, amit Jóáb kiontott, rólam és atyám házáról.
32 És fordítsa az Úr az ő vérbűnét az ő fejére, amiért leütött két, nálánál igazabb és jobb férfiút, és megölte őket fegyverrel úgy, hogy atyám, Dávid nem tudta: Ábnert, Nér fiát, Izráel hadvezérét és Amaszát, Jéter fiát, Júda hadvezérét.
33 És háruljon az ő kiontott vérük Jóáb fejére és az ő magvának fejére örökké; Dávidnak pedig és az ő magvának és házának és királyi székének legyen békessége örökké az Úrtól.
34 És felment Benájá, a Jójáda fia és leütötte és megölte őt; aztán eltemették házában a sivatagban.
35 És a király Benáját, Jójáda fiát tette helyébe a hadsereg fölé; Cádók papot pedig Abjátár helyébe tette a király.
36 Aztán elküldött a király és hívatta Simeit és azt mondta neki: Építs ma gadnak házat Jeruzsálemben és lakjál ott; és ki ne menj onnét se ide, se tova.
37 És amely napon kimégy és átléped a Kidron patakát, tudván tudd meg, hogy halált kell halnod; véred a tennen fejeden lesz.
38 És azt mondta Simei a királynak: Rendben van a dolog, amiképpen szólt uram királyom, úgy cselekszik szolgád; és Jeruzsálemben lakott Simei sok ideig.
39 De történt három év múlva, hogy Simeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyhoz; és mikor jelentették Simeinek, mondván: Íme szolgáid Gátban vannak;
40 hát Simei felkelt, megnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz szolgáit megkeresni. Tehát elment Simei, és meghozta szolgáit Gátból.
41 Mikor aztán Salamonnak jelentették, hogy elment Simei Jeruzsálemből Gátba és visszatért,
42 elküldött a király és hívatta Simeit és azt mondta neki: Ugye megeskettelek téged az Úrra, és óvtalak téged, mondván: Amely napon kimégy és elmégy ide vagy tova, tudván tudd meg, hogy halált kell halnod? Akkor azt mondtad nekem: Rendben van a dolog, megfogadom;
43 tehát miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt; és a parancsot, melyet neked parancsoltam?
44 Aztán azt mondta a király Simeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, amit szíved ismer, amit cselekedtél atyámmal, Dáviddal; tehát az Úr térítse vissza gonoszságodat a te fejedre:
45 Salamon király pedig legyen áldott; és Dávid királyi széke álljon szilárdan az Úr előtt örökre.
46 Ezzel parancsot adott a király Benájának, Jójáda fiának, és az kiment, leütötte őt és meghalt; a királyság pedig megerősödött Salamon kezében.