1 Kings 19
1 Mikor Áháb elmondott Izébelnek mindent, amit Illyés cselekedett, és főképpen, hogy minden prófétát megöletett karddal:
2 akkor Izébel követet küldött Illyéshez, mondván: Úgy tegyenek az istenek és úgy folytassák, hogy holnap ilyenkor olyanná teszem életedet, mint azok közül egynek élete.
3 Mikor ezt látta, felkelt, és elment puszta életével; és eljutott Beérsebába, mely Júdához tartozik. És legényét otthagyta,
4 maga pedig elment a sivatagba egynapi járásra; és mikor egy rekettyebokorhoz ért, az alá leült. És halálra kívánta lelkét és azt mondta: Elég már, Uram, vedd el az életemet, mert nem vagyok én jobb atyáimnál.
5 Aztán lefeküdt és elaludt egy rekettyebokor alatt; de egyszerre csak megérintette őt egy angyal és azt mondta neki: Kelj fel, egyél.
6 Mikor odatekintett, íme fejénél tüzes kövön sült lepény volt és egy korsó víz; evett tehát és ivott, aztán ismét lefeküdt.
7 De ismét visszatért az Úr angyala, megérintette őt és azt mondta: Kelj fel, mert erőd felett való lesz az út.
8 Erre fölkelt, evett és ivott; és elment annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, Hórebig.
9 És mikor ott bement a barlangba, és ott hált (íme az Úr szava lett hozzá és azt mondta neki: Mi bajod van neked itt, Illyés?
10 És azt mondta: Nagy féltékenység emészt az Úrért, a seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg; csak én maradtam egyedül, az én életemet is keresték, hogy elvegyék.
11 Erre azt mondta: Eredj ki, és állj a hegyre az Úr elé), egyszerre csak átvonult az Úr, és nagy és erős hegyeket hasogató és sziklákat tördelő szél az Úr előtt, nem a szélben volt az Úr; és a szél után földindulás, nem a földindulásban volt az Úr;
12 és a földindulás után tűz, nem a tűzben volt az Úr; hanem a tűz után egy halk, finom hang.
13 Mikor azt Illyés meghallotta, eltakarta arcát köpenyével, és a barlang nyílásába állt; és íme szózat lett hozzá és azt mondta: Mi bajod van neked itt, Illyés?
14 És azt mondta: Nagy féltékenység emészt az Úrért, Izráel Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg; csak én maradtam egyedül, az én életemet is keresték, hogy elvegyék.
15 Erre azt mondta neki az Úr: Menj, térj vissza utadon Damaszkusz sivatagába; és mikor odaérsz, kend királlyá Hazáelt Szíria felett.
16 Jéhut pedig, Nimsi fiát kend királlyá Izráel felett; és Elisát, Sáfát fiát Ábél-Meholából, kend fel prófétává magad helyett.
17 És lesz, hogy aki megmenekül Hazáel kardjától, azt megöli Jéhu; és aki megmenekül Jéhu kardjától, azt megöli Elisa.
18 De meghagyok Izráelben hétezeret: minden térdet, mely nem hajolt meg Baál előtt, és minden ajkat, mely nem csókolta meg őt.
19 Mikor onnét elment, előtalálta Elisát, Sáfát fiát, aki éppen szántott, tizenkét iga volt előtte, és ő a tizenkettedikkel volt; és Illyés átment hozzá, és reá vetette a köpenyét.
20 Erre az otthagyta a marhát és Illyés után futott, és azt mondta: Hadd csókoljam meg, kérlek, atyámat és anyámat és hadd kövesselek téged!; mire ő azt mondta: Eredj, menj vissza, mert mit csináltam veled?
21 Vissza is ment tőle, és vett egy iga-marhát és megáldozta, a marhák szerszámainál pedig megfőzte húsukat és a népnek adta és ettek; aztán felkelt, elment Illyés után, és szolgája lett neki