1 Kings 17
1 És azt mondta a tisbi Illyés, a gileádi Tisbéből Áhábnak: Él az Úr, Izráel Istene, akinek szolgálatában állok, hogy ezekben az években harmat, sem eső nem lesz; csak az én szavamra.
2 Akkor az Úr szava lett hozzá, mondván:
3 Eredj innét és fordulj keletre, és rejtőzzél el a Kerit völgyében, mely a Jordántól keletre van.
4 És úgy lesz, hogy a patakból iszol; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
5 Elment tehát, és az Úr szava szerint cselekedett: elment és letelepedett a Kerit völgyében, mely a Jordántól keletre van.
6 És a hollók vittek neki kenyeret és húst reggel, szintén kenyeret és húst este; a patakból pedig ihatott.
7 Napok múlva pedig, mikor kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban:
8 az Úr szava lett hozzá, mondván:
9 Kelj fel, menj el Cárefátba, mely Cidonhoz tartozik, és telepedjél le ott; már rendeltem is ott egy özvegyasszonyt eltartásodra.
10 Erre felkelt és elment Cárefátba, és mikor a város kapujához ért, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Azt megszólította és azt mondta neki: Hozz nekem, kérlek, egy kis vizet az edényben, hogy igyam.
11 Mikor pedig elment, hogy hozzon, utánakiáltott és azt mondta: Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret magaddal.
12 Mire az azt mondta: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs nekem kenyerem, csak egy marok lisztem a vékában és egy kis olaj a korsóban; most éppen egy-két darab fát szedegetek, aztán hazamegyek és elkészítem azt magamnak és fiamnak, hogy együk meg, és azután haljunk meg.
13 De Illyés azt mondta neki: Ne félj, menj haza, tégy úgy, mint szóltál; csak először nekem csinálj belőle egy kis lepényt és hozd ki nekem, magadnak pedig és fiadnak azután csinálj;
14 mert így mondta az Úr, Izráel Istene: A lisztes véka nem fut végére és az olajos korsó ki nem fogy: addig a napig, amikor esőt ad az Úr a föld színére.
15 Erre elment és Illyés szava szerint cselekedett; így evett az is, ő is, családja is napokig.
16 A lisztes véka nem jutott végére és az olajos korsó nem fogyott ki: az Úr szava szerint, melyet Illyés által szólott.
17 Történt pedig ezek után a dolgok után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosnőjének fia; és betegsége oly nagyon erős lett, hogy nem maradt benne lélegzet.
18 Akkor azt mondta Illyésnek: Mi közöm hozzád, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékezetbe hozd és megöld a fiamat.
19 Illyés pedig azt mondta: Add ide a fiadat. És elvette azt az öléből, és felvitte a felházba, ahol ő lakott, és lefektette az ő ágyára.
20 Akkor kiáltott az Úrhoz, és azt mondta: Uram, Istenem, hát erre az özvegyre is veszedelmet bocsátottál, akinél én vendég vagyok, megölvén a fiát?
21 És mikor háromszor kinyújtózkodott a gyermek felett, felkiáltott az Úrhoz, és azt mondta: Uram Istenem, oh térjen vissza ennek a gyermeknek lelke őbeléje!
22 És hallgatott az Úr Illyés szavára; és visszatért a gyermek lelke őbeléje, és feltámadott.
23 Akkor fogta Illyés a gyermeket és levitte őt a felházból a házba és odaadta anyjának; és azt mondta Illyés: Lásd, él a fiad.
24 Mire azt mondta az asszony Illyésnek: Most tudom csak, hogy Isten embere vagy te; és az Úr szava igazság a szádban.